Ha egy mesterséges intelligencia elemezné a blogbejegyzéseimet, könnyen juthatna arra a következtetésre, hogy ezt a fickót a házuk előtti kisfák sorsa aggasztja a leginkább.

Merthogy ez az egyik leggyakrabban visszatérő téma a bejegyzéseim sorában.

Ha egyszer kedvem lesz, visszakeresem az összest, hogy kirajzolódjon ennek a sokéves, szomorú történetnek az íve.

Most csak annyit, hogy témával foglalkozó utolsó írásomat szeptemberben tettem ide.

A haldokló kisfák kapcsán akkor azt írtam, hogy majd biztos megint kapunk újakat, egyben minden felelősséget magamra vállaltam.

Nos, jelentem, hogy megérkeztek az idei kisfák.

Szegényeket ma ültették el a Szompark munkatársai, akikkel sikerült néhány szót is váltanom.

Azt mondták, a cég rendszeresen locsolta őket nyáron (mi nem láttuk ugyan, de mindegy is, már nincsenek illúzióim), amúgy meg nagy erre a forgalom, alul meg mindenféle közművek mennek, szóval nem csoda, ha nem élnek túl soká.

Most mindenesetre idősebb fákat hoztak, ezek elvileg jobban bírják.

Nem mondtam erre semmit, de bevallom, kezd stresszelni a dolog, leginkább az, hogy eljön majd a nap, amikor  elfordítom a fejem.

Előzmény:

A kisfák kiszáradtak, de már csak magamat okolom