Nem tudom tudjátok-e, Magyarországon van egy olyan párt, hogy LMP. Ők abban a legjobbak, hogy láthatatlanok.

A magyar politikai élet utóbbi éveinek egyik jellegzetessége, hogy a kormánypárti parlamenti képviselőknek hívott biorobotok megszavazzák azt, amit eléjük tesznek, a falakon kívül pedig semmi nincs, csak agitprop üzengetések.

A legkönnyebb helyzetben a tengernyi pénzben fürdő, a kommunista idők kézivezérlését idéző kormánymédia van, akik addig tudják földön-vízen-levegőben ismételni, hogy kétszerkettő az öt, amíg előbb utóbb mindenki elhiszi.

A másik oldalnak nem sok mindene maradt, néhány kaszinótojás az országház büféjében, egy kis sopánkodás, kéztördelés és sajtóközlemény, esetleg a baráti oligarcha hirdetőoszlopain valami egyszerű üzenet. És akad olyan is, akinek (MSZP) már üzenetre sem futja.

Ebből a mezőnyből már régóta kilóg az LMP. Merthogy amiket mondanak, annak néha veleje van, egészen racionális és vállalható.

Józan paraszti ésszel számolva be kellett volna gyűjteniük cirka egymillió szavazatot azoktól baloldaliaktól, akik megrémültek Gyurcsány Ferenc ámokfutásától, és azoktól a jobboldaliaktól, akiknek nem megy le a torkán a 21. századi feudalizmusépítés.

Az LMP plakátja Szombathelyen a Szent Márton utcában

Ehelyett az LMP masszívan ott egyensúlyozik a parlamenti küszöb szélén, és ha így megy tovább, a harapósabb újak (Momentum) 2018-ban végképp nyugdíjba küldik a pártot, amely talán azzal kerül majd be a történelemkönyvekbe, hogy ilyen fontos dolgokat ilyen érdektelenül még nem fogalmazott meg senki.

És akkor illusztrációnak majd fel lehet használni ezeket a putyinos óriásplakátokat is, amelyek az atom- kontra zöldenergiánál is lényegibb kérdésre próbálják felhívni a figyelmet. Szigorúan a szokásos érdektelen és szinte láthatatlan módon.

Gyanítom, ennyivel ma már nem Lehet Megúszni a Politikát.