Már régen elkészült, csak eddig mindig akadt valami, amiről fontosabbnak tűnt posztolni. Nem az első tévedésem az életben.

„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat” – mondja a róka a kis hercegnek megannyi egyéb közhely mellett.

Csak hát a közhelyekkel az is a baj, hogy legtöbbször igazak.

Mert időből tényleg meglehetősen véges mennyiség áll rendelkezésünkre, és ezen biza nem módosít hatalom, siker, pénz, csillogás.

Szóval ezt is vegyétek figyelembe, amikor bevallom, hogy tizenéves korom óta készítek zenei gyűjteményeket.

Ezeknek a java huszonéves koromban gyűlt össze, még a nagy nyitás előtt és környékén, de mindenképpen a nagy digitális forradalom előtt.

Minden hétfőn kazettára felvettem az osztrák rádió Music Box adásait, majd sokszor és figyelmesen visszahallgattam a számokat, az előadók neveit, hogy a legjobbakat rámásoljam egy válogatáskazettára.

Aztán ugyanezt megcsináltam az MTV Alternative Nation műsorával, a BBC indie zenei híreivel és más egyéb hasonlóval.

Még mindig több száz kazettát őrzök

Később a fájmegosztókról (Kazza stb.) vadásztam össze a nyersanyagot, és gyúrtam össze a kazettákra.

A végeredményt aztán lelkesen hallgattam, de legalább akkora örömet okozott maga a monyákolás, matatás és töszmörgés.

A kazetták ma is megvannak, olykor beléjük is hallgatok. Nem csak az a meglepő, hogy két-három évtized után is viszonylag még tisztességesen szólnak, de az is, hogy a tartalmuk ma sem tűnik avasnak.

Aztán mikor eljött a nagysávszél korszaka, megváltozott a világ: ha minden azonnal előugrik egyetlen egérkattintásra, a gyűjtögető életmód értelmezhetetlen tevékenységgé válik.

Abba is hagytam.

Aztán 6-8 éve mégiscsak készítettem két válogatás cd-t, egyet magyar, egyet külföldi előadókkal. Állandó tartozékai az autónak, vagy százszor meghallgattam már őket.

És most tavasszal ismét elfogott a vágy, hogy ne a rádiós műsorvezetők vagy a webprogramozók algoritmusai mondják meg, mit és milyen sorrendben hallgassak.

2016. májusában készült ez a mém.

Ismét elindult a vadászszezon. Nyitott füllett hallgattam az FM4-t és a Radio Paradise-t, utánanéztem a filmzenéknek, bogarásztam a zenei híroldalakat, ha beugrott egy régi dallam, lejegyeztem. Néhány hónap alatt össze is jött egy lemezrevaló.

Így néz ki a lemez. A borító sajnos megrepedt egy kicsit a használatban. Teljesen DIY, a  fotót is én készítettem.

Már csak a borítót kellett összeraknom, ami a mai technikával tényleg gyorsan ment.

Így született meg az alábbi kompiláció, a több évtizedes daloktól kezdve az egész kortársakig, eklektikus stílusban, kicsinykét megtörve az angol nyelv monopóliumát is.

Fabrikáltam hozzá belső borítót is. Ezek a dalok vannak rajta,és ezeket tudjátok ti is meghallgatni, ha görgettek.

Hogy kívülállók számára mennyire van kohéziója, fogalmam nincs, mindenesetre azt hiszem, ez így együtt nagyjából én vagyok, vagy legalábbis egy darabka belőlem.

(Közben gyakorlatilag elkészült a hazai párja is, arról majd később.)

1. Bush – The Chemicals Between Us

2. Blur – Song 2

3. David Bowie – The Man Who Sold The World

4. Death Cab For Cutie – Black Sun

5. Dubioza kolektiv – U.S.A. (Erről irtam korábban)

6. Element of Crime live – Mittelpunkt der Welt (Kicsivel jobb minőségér kattintsatok ide!)

7. Eminem – Cleanin’ Out My Closet

8. Iggy Pop – The Passenger

9. London Grammar – Hey Now (Erről írtam korábban)

11. PJ Harvey – Down By The Water

12. Red Hot Chili Peppers – Californication (Erről írtam korábban)

13. Roberta Flack: Killing Me Softly (A Fugees-féle feldolgozásról írtam korábban)

14. Savages – The Answer (Erről írtam korábban)

16. The Cranberries – Zombie (Erről írtam korábban)

17. Thom Yorke With Björk – I’ve Seen It All

18. U.N.K.L.E. – Be There