Év szerinti archívum: 2014


Majd én megmondom, kinek van igaza az orosz-ukrán vitában

Az orosz-ukrán vitában szerintem nekem van igazam. Innen a Wesselényi utcából, a fenyő íróasztalom kopottas lapja felett megmondom, mit mondok, szigorúan privátban. Azt mondom, hogy tudom, hogy valójában nincs olyan, hogy ország, csak emberek vannak, jók és rosszak, szerencsések és szerencsétlenek, de ki ide születik, ki oda, de egy blogbejegyzés […]


Egy baloldali írót találtam

“mindegy hogy almát körtét csak érezni hagyom hagyom mindegy hogy mit mondasz de azt mondd nagyon nagyon nagyon nagyon” 30Y – Éjjel Emlékszem, Nagy Lajos nevével először az általános iskolában találkoztam. Osztálytársam, D., egyik nap egy olcsó könyvtár könyvet hozott magával, a pad alatt olvasta, és annyira nevetett rajta, hogy […]


Megint gondot okoznak a perzsa fiatalok

Mottó: Omar Khajjám: A mulandóság mámora Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen, bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, – nevezzen akárki hitetlen kutyának, ha az Éden akkor eszembe jut nékem… (11. század, Baktay Ervin fordítása) Ha hinnék a reinkarnációban, akkor gyanakodni kezdenék, hogy előző életeim valamelyikében perzsa […]


Na, túlvagyok életem első skót krimijén is

„Géza, most ki volt a gyilkos? Az, aki a sertéshizlaldában fehér köpenyben mászkált?” „Nem, Paula, a még a híradóban volt.” (Emlékezetből, és biztos nem pontosan a Mézga család egyik epizódja) Nem vagyok krimiolvasó. Nincs semmi bajom a könnyű műfajjal, főleg ha az jól megírt, de valahogy nem okoz szellemi izgalmakat, […]


Fények és árnyékok – Háy János: Napra jutni

Emlékszem, huszonévesen milyen magabiztosan írtam festményekről, lemezekről, könyvekről és mindenről. Most meg e vacak kis blogbejegyzés kapcsán azon tipródom – rám jött az éjszakai kishitűség? -, hogy eleget olvastam-e Háy Jánostól ahhoz, hogy akár egyetlen mondatot is írjak ide. No nézzük csak. Az biztos, hogy első könyvem tőle a Xanadu […]