Majd én megmondom, kinek van igaza az orosz-ukrán vitában


Az orosz-ukrán vitában szerintem nekem van igazam.

Innen a Wesselényi utcából, a fenyő íróasztalom kopottas lapja felett megmondom, mit mondok, szigorúan privátban.

Azt mondom, hogy tudom, hogy valójában nincs olyan, hogy ország, csak emberek vannak, jók és rosszak, szerencsések és szerencsétlenek, de ki ide születik, ki oda, de egy blogbejegyzés vígan lehet politikailag inkorrekt, szóval azt mondom, hogy van arrafelé két sötét ország, sötét politikai elittel és sötétben tartott állampolgárokkal.

Oroszország azért nagyfiú, mert sok bánya van a területén. Jó pénzért eladja az olajat, gázt, vasércet, szenet a nyugatnak vagy bárkinek, aki megveszi, aztán a befolyó irgalmatlan pénz javát lenyúlja a kommunistából milliárdossá vedlett elit, és azon focicsapatot és londoni lakást vesz, hogy tudjon villantani kis barátainak, Svájcba jár síelni, és amerre még utazgat, riogatja a normális turistákat. A pénz egy részét lecsorgatják azért szegényeknek is, hogy ne legyen balhé. Ezt hívják sikeres orosz gazdaságnak.

Ukrajnában ugyanez a helyzet, csak éppen kapzsibbak a gazdagok, vagy nincs egy Putyin, aki megszervezné a lecsorgatást, mindenesetre ott elégedetlenebbek az emberek. Ízlés szerint lázadhatnak vagy rajonghatnak az oroszbarátnak vagy Európa-barátnak mondott maffiákért, miközben a fejük búbjáig ér a korrupció.

És most ez a két szimpatikus államalakulat, ahelyett hogy végre ráncba szedné kicsit magát és kellemes, élhető helyekké változtatnák magukat, merthogy erre minden adottságuk megvan, hiszen szép országokról van szó, jó eszű emberekkel, ott tántorog a háború szélén.

Egy olyan háború szélén, aminek az égvilágon semmi értelme nincs, hiszen konkrétumok mellett nem, csak elvont ideológiák mentén tudnak uszítani, egymásba golyót repíteni, a nőket megerőszakolni, az iskolákat tankkal lerombolni.

Hogy pontosan mi van, azt persze a rosseb se tudja, soha nem volt erősségük az igazmondás, legyen az Csernobil, Kurszk, lelőtt utasszállítók vagy akármi.

Szóval két sötét ország – mondom nektek így magunk között, mintha csak egy teraszon mondanám a későnyári napfényben, privátban egy pohár bor felett. Kérlek benneteket, maradjon közöttünk, miket gondolok én most, amikor politikailag inkorrekt vagyok.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
wpDiscuz