Nem érzékelek ellenállhatatlan olvasói nyomást, így inkább a prózai, kisszerű hétköznapokhoz való visszatérés biztos jele, hogy fellebbentem a fátylat Facebook-bejegyzésemről. Hol voltam 10 napig? Horvátországban, egy Zadar környéki kis faluban. Az a neve, hogy Petrcane. Miért mentem oda? Ha tehetem, nyárom elmegyek a horvát tengerhez. Miért? Mert szeretem. Minden álló- […]
Tekintettel az utóbbi napok fejleményeire, életemben először megnéztem az RTL Klub híradóját. Csodálatos élmény volt. Először egy végtelenül hosszú trágya blokk, aztán egy “bosszú” blokk, majd egy híreket nyomokban felvonultató blokk, és a végére valami izé. Hát, azt hiszem, nem fogok könnyeket ejteni érte, ha történetesen úgy alakul.
Szokásos szombat délelőtti bevásárlásomat végzem a Borostyánkő Sparjában. Már a sorok közötti bóklászásnál találkozom a tinédzser társasággal. A nyolc-tíz fős, fiú-lány vegyes csapat lelkesen válogatja a chips-eket, üdítőket, ásványvizeket, borokat, söröket, pálinkákat. Sikerül is alapos mennyiséget beszórniuk mindenből a kocsikba. A szomszédos pénztárnál állnak sorban, vidámságuk addig tart, ameddig a […]
Jelentem, újabb óriásplakát van a szerkesztőség ablakával szemben az Uránia udvarban. Az utolsó jelentésem óta már volt itt egy Orbán Viktor, aki megköszönte május 25-i választást. Orbán Viktor most távozott, helyébe – bizonyára egészen véletlenül, pusztán a szabad piacgazdaság működéséből kifolyólag – egy TV2-ős sorozat promóciója megy. (A hardcore DK-fanek […]
Most éppen azt gondolom, hogy nem az iPhone, a lapos óriástévé, a Vörös-tengeren való búvárkodás, a fővárosi Király utca környékén való bulibasüppedés vagy éppen a kerek női popsikról való porszippantás a valódi luxus. Hanem a lelassított, magamra, magunkra fordított idő. Mondjuk hét közepén eldönteni, hogy a hétvégén „pörgetés” (egy itt […]
Úgy alakult az egész életem, hogy lakhelyváltás ide, lakhelyváltás oda, mindig folyamatosan ingáztam Vas és Baranya megye között. Életem első felében Baranyából Vasba utaztam évente néhányszor, majd aztán ugyanez visszafelé. Így gyakorlatilag fél évszázada folyamatosan szemlélem az út menti településeket, amelyeken olyan sokszor átutaztam, hogy – ha nem is családtagnak, […]
Ezzel a lakóhelyváltással az a baj, hogy soha nem tudom, valójában mikor megyek hazafelé. Jó perceimbemben azt gondolom, hogy mindig, rossz perceimbem azt, hogy már soha. Mindenesetre az apró baranyai falvak szélén nyíló, völgyekbe szorult pipacsok számomra azért még mindig másként pipacsok.