„Nem értek a focihoz” – idézhetném szerényen Dávid Ibolya egykori MDF-es igazságügyi minisztert, aki így reagált a kétezres évek elején egy, az MTK-t érintő politikusi szalonzsidózásra.

Csakhogy nem jönne teljesen szívből egy ilyen a vallomás, elvégre politikához, focihoz, autóhoz minden férfi ért, vagy legalábbis úgy hiszi.

Én például úgy hiszem, hogy 5-10 perc televíziós közvetítés után meg tudom állapítani, hogy labdarúgást vagy focit látok, és mivel a magyar meccsek szinte kivétel nélkül a második kategóriába tartoznak, már idejét sem tudom, mikor néztem meg egy mérkőzést a hazai bajnokságból.

Ez utóbbiról csak annyit tudok, hogy néző nincs, nemzetközi szinten értékelhetetlen, olyan show-biznisz, ami a piaci viszonyok között életképtelen, ellenben a politika hatalmas közpénzeket tol bele, csapatokat támogat, akiknek a világ összes pénze sem elég, illetve újabb és újabb stadionokat épít, hogy pontosan kinek, minek, azt nem tudni.

Olyan érzésem van, mintha egy méretes szemétkupacnak építenénk egy üvegpalotát.

Mindezt már sokszor elmondtam, leírtam, azt is tudom, hogy nem változik semmi.

Mert biztos van rá magyarázat, van benne logika, ahogy az orosz milliárdosok csapatvásárlásaiban és az ötvenes évek sportsikereiben is volt.

Csak nem az én logikám.

Amiért most fociügyben ütögetem a billentyűket, az az, hogy azt olvasom, hogy lehet, megszűnik Újpesten az NB 1-es csapat.

Wow.

A hír valami iszonyatos állapotokat sejtet: olyanokat írnak, hogy 200 millió forintos adóhiány, meg hogy a „labdarúgóklub offshore-cégek hálójába került”.

Mi van?

Ha már a szürreális stadionépítések mellett tette le a garast a politika, nem kellene legalább először kitrágyázni a birtokon?

És itt vallom be töredelmesen, hogy tizenéves koromban Újpest-drukker voltam. Nem szélsőségesen, nem fanatikusan, de hűségesen.

Leveleztem a klubbal, kijártam a meccsekre, ha éppen arrafelé játszottak.

Nem esett jól azóta sok minden, ami a klub körül történt, néha restelkedtem is ezért-azért, de férfiember onnan ismerszik meg, hogy országot, nyelvet, vallást, politikai pártot, nőt talán vált, de klubot soha.

Mindemellett figyelemre méltó, hogy nemcsak az Újpest a túlélése kérdéses, hanem legendás játékosáé is.

Törőcsik András egy jól sikerült névnapi buli következtében jelenleg kómában van. Az 58 éves focilegendán agyműtétet hajtottak végre.

Altatják.

Mint minket.

Mindazonáltal ismerve Törőt, sokkal nagyobb az esélye a feltámadásra, mint a magyar focinak.

Szurkoljunk mindkettőnek.