Év szerinti archívum: 2013


Kisszerű örvendezés egy kézszárító felett

Nem mondom, hogy nagy nap volt ez a mai, de azért egy paraszthajszállal mégiscsak különb az átlagnál. Az optimista napzárás oka, hogy az irodatömb férfimosdójában délután felfedeztem, hogy a papírtörölköző gusztustalan műanyag tartója helyett egy masszív, férfias, fémdobozba zárt, klasszikus meleglevegős kézszárító költözött. Kedvemre van, mivel mindig is komoly fenntartásaim […]


Kaszáspók látogatóban

Mindenki mástól nemfél. Én például nemhogy nem félek a pókoktól, de valahogy mindig barátságos, jó fej teremtményeknek tartottam őket. Talán ez is közrejátszik abban, ahogy időről-időre látványosan megjelennek a házban. Ez a kedves kaszáspók például tegnap mászott bele a fürdőszoba csapjába, hogy onnan csak az én segítségemmel tudjon kimászni, majd […]


Enyhén nyálkás hozsanna az okmányirodistákhoz

Mindig furcsállottam, amikor ilyen-olyan szombathelyi városi ünnepeken hivatali fejeseket, osztályvezető-helyetteseket, irodai dolgozókat tüntetnek abból az indokból, hogy jól, vagy inkább sok évig végezték a munkájukat. Minta a mindennapi, decens munkavégzés valami szokatlan és kirívó dolog lenne, amit mindenféle díjjal kell méltányolni. „Próbáljátok ki magatokat a versenyszektorban!” – morgom ilyenkor gonoszul […]


Maláj neonácik

Talán csak annyi a magyarázat, hogy még nem elég magas az ingerküszöböm. Mindenestre kissé megemelkedett a szemöldököm, amikor a Vice.com portálon a malajziai neonácikról találtam egy helyszíni riportot. Ezeknek az ázsiai fiúknak bejön Hitler, a sieg-heil karlendítés, a „Vér és Becsület” szlogen, hisznek a „maláj erő”-ben, nem szeretik a bevándorlókat […]


Új könyvet kezdtem: Yeats halott!

Már az első oldal után üdítően könnyednek tűnt a Yeats halott! című könyv. 100 oldal, azaz az egyharmad elolvasása után tíz pontból 7-8-at adnék neki. A pluszpontok zömét azért gyűjti be nálam, mert sikerül úgy szórakoztatónak lennie, hogy attól még irodalom marad. A Yeats halott! nemcsak azért érdekes, mert az […]


Újra kellene olvasnom a Nagy Gatsby-t

Nagymamán húga okos, művelt nő volt. Sokat tudnék mesélni róla, most csak azt a mondását elevenítem fel, mely szerint az élet nagyon rövid, ezért nem szabad időnket rossz könyvekre pazarolnunk. Én ezt a tanácsot igyekeztem maradéktalanul követni, illetve annyival egészítettem ki, hogy az időt újraolvasással sem nagyon érdemes tékozolni. Így […]