Hónap szerinti archívum: október 2013


Továbbfejlesztett kompozíció a mosdóban

Úgy tűnik Szombathely nemcsak a rendhagyó közélet, de rendhagyó backdoor üzenetek városa is. Tegnapelőtt arról számoltam be nektek, hogy egy furcsa, már-már művészi értékkel bíró kompozíció született egy belvárosi irodatömb egyik mosdójában. Nos, a kompozíció azóta tovább fejlődött, és a fejlődés iránya meglehetősen bizarr. A mai nap ugyanis ez a […]


Kompozíció a mosdóban

Biztos teljesen normális, és csak én találom furcsának, hogy egy belvárosi irodatömbben anonim backdoor üzenetek jelennek meg a mosdókban, melyeknek tárgya általában a vécé használatának a gyakorlati problémáiról szól, alkalmasint vaskos nyelvhasználattal. A mai alkotás nem annyira a nyelvi leleményességével, mint inkább kompozíciós kidolgozottságával, a tartalom és a forma gondos […]


Sárguló könyvlapok

Agyam rejtett zugaiban van egy olyan állandóan jelenlevő kóbor gondolat, mely azt súgja, hogy ami régebbi, az biztosabb, stabilabb és tartósabb. Valószínűleg ez az oka annak a kellemetlen érzésnek, ami az utóbbi hetekben többször is hatalmába kerített. Semmi tragikus, de nyugtalanító. Arról van szó, hogy egyre több könyvem papírlapjai sárgulnak. […]


Hidak és Visegrádok

Egészen biztos, hogy vér szerinti magyarok is vannak az őseim között, csak éppen nem tudok róluk. A német, osztrák, lengyel, szerb és horvát felmenők majdnem biztosnak látszanak, ami megnyugtatóan kevert génbanknak tűnik, ugyanakkor nem könnyíti meg az identitást, és hát a nacionalista szólamokkal való zavartalan azonosulás sem megy túl könnyedén. […]


Nehéz tudomásul venni

Több mint bosszantó, hogy az ember tudván tudja, hogy mindennap értelmes szakirodalmat kellene olvasnia, van is belőle bőven, ehelyett hivatalokban papírokat tölt ki (hova tűnhetnek a sokkmilliárdos informatikai fejlesztések?), 27 százalékos áfát számol oda-vissza, próbálja követni a naponta változó jogszabályokat, és leginkább próbálja orvosolni a cég működésének megannyi apró-cseprő, de […]


Andorra

A 20. perc táján kapcsolódtam be a meccsbe, és az andorraiak azonnal szimpatikusak lettek, amikor megtudtam, hogy nagyjából annyira profi focisták, mint én futó. Azaz – kis túlzással – az ottani a padlóburkoló, a hentes, a tesitanár és a pap összeállt, hogy gurigázzon egyet a nagy és komoly magyar csapattal. […]


Nyolc gesztenye

Szerintem az jó jel, ha városkerülő futás közben, az októberi napfényben elém hullik egy gesztenye a fáról, és mikor felszedem a társaival többivel együtt, összesen nyolc gesztenyét számolok meg a két tenyeremben. Nyolc volt egykoron a szerencseszámom, ez volt focimezem hátuljára varrva, amikor külvárosi grundcsapatot szerveztünk. Mi is a vadgesztenye […]