Hoffmann Rózsa államtitkár bejelentette, hogy szerinte újra be lehetne vezetni az iskolaköpenyt.

30-40 év távlatából is emlékszem néhány általános és középiskolás iskolaköpenyemre, hogy melyiknek milyen tapintása volt, vagy éppen mit írtam a hátukra.

Csak éppen arra nem emlékszem, hogy milyen viszonyban voltam velük.

Szerintem – a többiekkel együtt – nagyjából semmilyenben sem.

Felvettük, mert kellett, a főiskolán meg nem vettük fel, mert nem kellett.

Ennyi.

Ha megkérdezték volna, hogy említsünk 10 dolgot, amit az iskolában megváltoztatnánk, e köpenyügy biztos nem lett volna közte.

Most viszont megint előrángatták. Hogy komolyan retrózik-e Hoffmann, vagy sima kommunikációs elterelő hadművelet, fogalmam sincs.

Mindenesetre a köpenynek az oktatás minőségére és lényegére cirka akkora hatása van, mint amikor az áldatlan emlékű egészségügyi miniszter, Horváth Ágnes néhány éve ágy melletti kórházi széfekkel kívánta megreformálni az egészségügyet.

Tréfálkozhatnék itt egy kicsit a nők lényeglátásával is, de nem teszem, mert tapintatos vagyok, mint mindig.