Nincs mentségem, megint csak megtörtént. Már hét elején éreztem, hogy baj lesz, de hiába vigyáztam, hiába próbáltam elterelni a gondolataimat, becsukni a szemem, elfordítani a fejem, hallgatni a józan észre, két kézzel elhessenteni a csábító szirénhangot.
Nem sikerült.
Megint csak két vállra fektettek.
Hazafelé három leértékelt könyvet is vásároltam, bocsásson meg az isten, pénzért.
Az osztrák, lengyel és német 20. századi novellák mellé bezsákoltam az indiai és a latin-amerikai válogatást is.
És ha már bűn, akkor legyen halmazati: 360 kemény magyar forintot adtam a „Yeats halott” kortárs ír regényért.
Most már, itthon vagyok, kezdek kijózanodni és próbálom megemészteni a történteket.
Az ír regényre én is szemet vetettem, de így már nehéz lesz ellenállni neki, ha szerinted is jó lehet. Mondhatnám: “utállak”. 🙂
Viszont (egyelőre?) kihúztam a listámról, mert a neten rendeltem pár egyéb könyvet, hiszen 1-2 hete az Alexandránál az Európa könyveit is 40 százalékkal olcsóbban adták. Azt “pszichologizáltam” be magamnak, hogy ha a drágábbakból választok, akkor könnyebben húzok a harminc-valahányas amúgy is meghúzott listámból. 🙂
Így maradt pár novelláskötet (Arthur Miller, Updike, idei Körkép, stb.), Vámos Miklós-interjúkötet, Stephen King-újrakiadás, a korábbi rongyosra olvasott helyett, esstébé.
Úgyhogy átérzem a vétkezés-problémát. Ráadásul még korántsincs vége a kiárusításnak.