Nincs mentségem, megint csak megtörtént. Már hét elején éreztem, hogy baj lesz, de hiába vigyáztam, hiába próbáltam elterelni a gondolataimat, becsukni a szemem, elfordítani a fejem, hallgatni a józan észre, két kézzel elhessenteni a csábító szirénhangot.

Nem sikerült.

Megint csak két vállra fektettek.

Hazafelé három leértékelt könyvet is vásároltam, bocsásson meg az isten, pénzért.

Az osztrák, lengyel és német 20. századi novellák mellé bezsákoltam az indiai és a latin-amerikai válogatást is.

És ha már bűn, akkor legyen halmazati: 360 kemény magyar forintot adtam a „Yeats halott” kortárs ír regényért.

Most már, itthon vagyok, kezdek kijózanodni és próbálom megemészteni a történteket.