Gyermekként mindig apró, de fix örömet okozott, amikor a városszéli családi házunk valamely helyiségében villanyégőt cseréltünk, és az új égő erősebb volt, mint a régi.

Ilyenkor a konyha, az előszoba vagy a spájz hirtelen megszépült, és velük együtt mintha a lét is egy picit magasabb szintre emelkedett volna.

A vizespoharak, a kabátok, és a befőttek még a korábbinál is jobban poharakká, kabátokká és befőttekké váltak, hiszen jobban kitüremkedtek a nemlét sötétségéből. Gyerekként mindez megnyugtató volt.

Jutott ez eszembe annak kapcsán, hogy az előszobánk 75-ös égőjét tegnap 100-asra cseréltem.

És ez a fénybeli többlet most is megnyugtató.

Áldom az eszem, hogy mielőtt eltüntették őket a boltokból, vettem egy rakás 100-as égőt.