Nem szívesen mutogatom a személyes dolgaimat, az interneten meg különösen nem, de most a hálószobán egy vékonyka szeletével kivételt teszek.

Merthogy talán van üzenete a nagyközönség számára, és merthogy blogot – sőt bármit – írni bizonyos kitárulkozás nélkül meglehetősen sótlan dolog.

Szóval az alábbi fotó az ágyam és a fal közét mutatja esti fényben.

Ők várnak rám türelemmel az elkövetkezendő életszakaszomban.