Nem vagyok egy beteges típus, és aztán amikor valamim elromlik, leginkább bosszankodom rajta.

Most például azon, hogy ötödik napja fáj a vállam vagy hátam vagy mim. Először kicsit, most már jobban. Főleg akkor, ha bringázom, vagy ha a jobb kezem vízszintesen tartom. És hát a a munkám olyan, hogy vagy biciklizem, vagy vízszintesen tartom a kezem.

Kellemetlen és bosszantó. Várom, hogy elmúljon.

Viszont amíg nem múlik el, addig karomban – vagy hátamban vagy hol – a fájdalommal úgy kell írni lazán és viccesen, mintha nem lenne ott semmi.

Hogy megkönnyítsem a dolgot, arra gondoltam, hogy Radnótinak milyen körülmények között kellett írnia, de aztán beláttam, minden idők egyik leggyengébb párhuzamát sikerült megtalálnom.

Tudjátok be annak, hogy fáj a karom (a vállam vagy mim).