Sokáig, cirka 20 évig ez volt az én utcám. Papíron ugyan nem ez, hanem egy erre merőleges, de gyakorlatilag ez, mert erre nyílott (és most is nyílik) a kiskapu és a nagykapu.

Mondanom sem kell, hogy magába zár néhány emléket, mint minden rendes szülőutca. Ezeket most nem fedném fel, sem édeset, sem keserűt, de annyit elmondok, hogy azért is érdekes ez az utcadolog, mert – most tudatosult bennem újra – nincs neve az utcának.

Egyedül a mi kapunk nyílott erre.

Szóval még esély van, hogy valahogy rólunk (család stb.) nevezik el.

Kár, hogy egyetlen porcikám sem gondolja komolyan, és nem is kívánja.

Nem erről szól a dal, de ez ránézésre is gondolom egyértelmű.

Várom a jelentkezését annak, akinek szebb utcája van vagy volt.