Nézegetem a Kimozduló.hu kommentjeit, és megállapítom, hogy a fránya olvasók valamiért igen hektikusan hajlandók hozzászólni a cikkekhez. Hol hozzászólnak, hol nem. Inkább nem. Pontosabban több ezer látogatóra jut egy-egy hozzászólás. Ismerve az országos számokat, na és az én hozzászólási kedvemet, ez sajnos teljesen normális. Ez egy letompított ország. Tompiland.

Lehetne azt csinálni, mint néhány szerkesztőségekben, hogy újságírói segédlettel generálunk álnéven okos hozzászólásokat, de ez elég mókuskerék, no meg unalmas is, inkább abban bízunk, hogy majd idővel aktivizálódik a nép. Pedig nem.

„Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” – mondta valamelyik nagyon trendi és nagyon kortárs gondolkodó.

Márpedig ha valakik tudják a tutit, azok a nagyon trendi és nagyon kortárs gondolkodók.

Globálisan gondolkodni annyit jelent például, hogy az ember tudja, hogy milyen fasza nyári folyóparti, városi plázsok vannak mondjuk Párizsban vagy Bécsben. Hogy Budapesten van-e éppen , azt nem tudom (gondolom attól függ, lehet-e magánzsebbe szakítani belőle vagy nem), de pár héttel ezelőtt Baján láttam egy überfrankó szabadstrandot a Sugovica partján.

A lokális cselekvés pedig annak a kérdésnek a komoly felvetése, hogy miért ne lehetne Szombathelyen is plázs. Még lokálisabb a helyszín választása: a szerkesztőség előtti Perint-parti folyószakasz, ami gyönyörú, de – ahogy a mellékelt fotók mutatják – egyelőre teljesen kihasználatlanul csak úgy van.

Nem kellene ide nagy befektetés, talán kicsit megduzzasztani a Perintet, pár forduló homok a billenős IFÁ-val, kis infrastruktúra, környezetszépítés, napernyők, aztán már jöhetnének is a beach house-ok, kávézók, lángososok, bikinis lányok strandröplabdával a hónuk alatt, srácok menő napszemüveggel.

Mi meg kitelepszünk az irodai tömb elé, nyitunk egy szörfkölcsönzőt, és ironikus mosoly jelenik meg a szánk sarkában, ha meghalljuk a válság szót.