Nos, immár három napja tanyázok az ország déli féltekén. Szombaton egy vérbő lakodalomban voltunk, vasárnap családi ebéd, hétfőn egy rutin pécsi kimozdulás. Mindeközben cirka kétóránként felhőszakadás, átfolyások, kisebb sárlavinák.

Arra azért volt idő, hogy lefotózzam nektek a helyet, ahogy gyermekkoromat tengettem. Akkor nagyon szerettem, és hát mi tagadás, most is igencsak kellemes a szemnek, léleknek.

Majd még töltök fel fotókat róla, de most nehezen megy, mert a mobilnet iszonyú lassú, a hegyek lenyúlják a térerőt.