Felhívom a PR-menedzsrek és marketingesek figyelmét, hogy a semmi reklám többet ér, mint a szar reklám.
Ez utóbbinak tipikus példái az olcsó reklámtollak, melyeket lelkesen elfogad az ember, aztán mikor írni próbál velük, kiderül, hogy leginkább arra jók, hogy kilyukasszák a papírt, ami persze feldühít, mint a büdös rosseb, különösen ha már a harmadik, különböző cégektől reklámtárgy csinálja ugyanezt.
Ilyenkor az ember feje elvörösödik, először nekivágja őket a falnak, de mivel nem törnek el, felveszi őket és izomból beküldi őket a kukába, miközben meglehetősen előnytelen szövegkörnyezetben említi a jó szándékú, de smucig vagy bepalizott ajándékozót.
Hhrrrrggggrrrrr.
“…a semmi reklám többet ér, mint a szar reklám…” -írod. Miért kell a rossz reklámot ezzel közönséges jelzővel illetni? Nem vagyok szép lélek, de szeretem a szék/kultúrált stílust. Nagyon “szar” vagyok a gondolataid között? Ha 500 szóval beszélsz, igen a válaszod. 20 éve, egy 8 osztályos általános iskola befejezése után 1000-1500 szóval beszéltek a fitalok, és nem kényszerült a feces szót (magyarul:szar szót) általános jelőzént használni. Na, persze korunk nagy írója (EP) is kevés szóval igyekszik bonyolult, de mégis semmit mondó gondolatait elmesélni, neki sem sokkal gazdagabb a szókincse…