Egyre erősebb előrehozott választás-szag terjeng a levegőben.

Érzitek?

Én a büfében leszek.

Nincs is jobb, mint arra érni haza este a messzi Dél-Vas megyéből, minthogy „Surányi Györgyöt, Glatz Ferencet vagy Vértes Andrást látná szívesen a szocialisták elnöksége Gyurcsány Ferenc utódjaként”.

Merész, kreatív, előre mutató nevek. A jövő emberei, akikre nézve, akiket hallgatva letaglóz bennünket az az impresszió, hogy igen, ők azok. Ők tudják megoldani Magyarország végzetszerűen felgyülemlett gondjait, a pénzügyi és gazdasági csődöt, a felsőoktatást, a korrupciót, a cigánykérdést, a népesedési és egyéb gondokat. Még talán a magyar foci is erőre kap. (Vértesi mint centerhalf?)

Jut eszembe minderről egy egykori angol szeminárium a Berzsenyi főiskolán. Jó 15 perces késéssel bejön a reading-tanár, kissé tanácstalanul körülnéz, hogy mi melyik csoport is vagyunk. Nincs nála semmi, látszik, most esett be valahonnan. Kis hezitálás után azt mondja: „Oké, elmegyek, fénymásolok valamit nektek, aztán jövök”. Majd tényleg lelép. Mire egyik csoporttársnőm megfogalmazza a jövőre vonatkozó benyomását: „Na, ebből sem lesz egy nagy óra.”

Nem is lett.