Mégis érdemes olykor tévét nézni.

Ma (szombat) este 22:10-kor az m1-en Cigányok ideje. Emir Kusturica messze legjobb filmje. Láttam vagy négyszer, de azt hiszem, ma is belekukkantok.

Nálam bent van a TOP3 filmben:

Ha egysíkúnak és kiszámíthatónak találjátok a magyar adókat, keressetek az interneten például japán showműsorokat. Garantált meghökkenet.

Itt van például az alábbi szűk tíz perc. Az ember csak pislog. Vagy még azt sem. Mi a jó atyaisten ez?

Látom, hogy lelőttétek előttem az MDF-es lista témáját, de rá se rántok, olyan jól kigondoltam ezt a posztot még reggel félálomban.

Szóval az MDF (normális Magyarország, Leisztinger Tamás, Smuck Andor, Lengyel Zoltán stb. után) most azt találta ki, hogy Bokros „Bajusz” Lajos lesz a húzóneve az EU-választásokon.

Tekintsünk el attól, hogy annó Bokros tényleg elég jól bepelenkázta a magyar gazdaságot, meg attól is, hogy milyen áron. Koncentráljunk a húzónév ötletére.

Szerintem nem érdemes leragadni egy névnél, érdemes lenne továbbgondolni, kivel lehetne a magyar választópolgárokat motiválni. Javaslataim között szerepel Dundika, Balázs Pali, Pártai Lucia, Marilyn Manson, Puhl Sándor, Kádár János és a Batman.

Kit javasoltok az MDF EU-listája élére? ( polls)

Máskor dél körül egymást érik az autók a belvárosi parkolókban, kaotikus állapotok uralkodnak a közlekedésben. Ma egy órakor ez volt a helyzet a Thököly utca belsőben található nagyparkolóban.

Hahó, van itt valaki?

Egy probléma leküzdve.

Fejlesztés, fejlesztés és fejlesztés. Ez a mottó. Ez az, ami előrevisz a válságból. Ennek a felismerésnek a szellemében érkezett ma a szerkesztőségbe a legújabb eszköz, egy hordozható, fekete-fehér televízió. Konkrétan egy Videoton Super Star SF312.

Adalék:

1. A televíziót 1984-ben vagy 1985-ben gyártották.
2. Akkor még volt magyar ipar.
3. A készülék azóta hibátlanul működik.

Pár perccel ezelőtt vettem be a bejárati ajtóból a HVG legújabb számát. Még nem nyitottam ki, az adrenalin fröccs máris megjött.

A címlapon (amely szinte mindig nagyon ötletes) egy üzletnek a frontja látható, egy piros redőny, amelyet éppen húznak le. Mögötte Magyarország domborzati térképe. A redőnyön felirat: „Állami eladósodás: Meddig húzzuk?”

A címlap egyértelműen az államcsőd lehetőségére utal.

Namármost ilyenkor azért csak elönti az ember agyát a kemikália, és éktelen csúnya szavak kíséretében értékeli a jelenlegi hatalmi garnitúra teljesítményét. Hogy menjenek a büdös p*csába, hogy a k*rva életbe lehet ennyire elk*rni valamit. És ha már elk*úrták, akkor miért vannak még mindig ott, ahol, miért nem vannak mondjuk a Szocsiban vagy Havannában, vodkáznak és szivaroznak. Megtehetnék. Ehelyett itt vannak, és azt próbálják megmagyarázni, hogy ennél faszábban nem lehetett megoldani ezt a helyzetet.

No, mire ezt kiírtam magamból, egészen kiengedtem a gőzt. Próbálom a humoros oldalát megragadni a történetnek. Végül is az is van. Nevetni is tudnék őszintén, de ahhoz még ez meg az hiányzik. Most már tényleg kíváncsi vagyok a történet végére. A k*rva életbe.

Remek érzés látni, ahogy egyformán majomkodik a felső tízezer és a globalizáció ellen globalizált gondolkodással küzdő fiatalság:

ullscreen” value=”true”/>

„Egy ember simán összehozna egy minimálbért, ha utánunk jönne és összeszedné, amit elhagyunk” – mondta úgy tíz évvel ezelőtt öcsém, utalva az egyik közös tulajdonságunkra, miután egy hanyag mozdulattal fent hagytunk valamelyikünk pulóverét a vonaton.

Tegnap, mire hazaértem, nem volt rajtam sapka. Visszapörgettem a fejemben a nap eseményeit, különös tekintettel a helyszínekre, melyek többségén ma ismét megfordultam. És sapka után kajtattam. Sapka persze sehol.

Utolsó tippem a Szimfónia Kávézó, ahova öt perc erejéig tértem be tegnap. Mondom a pultos hölgynek, mi járatban, azt mondja, nem tud sapkáról, de megnézi hátul. Elmegy, majd messziről kérdezi, hogy milyen volt. Mondom neki, hogy fekete, kötött. Ilyent találtunk, mondja örömmel, majd hozza előre, én meg boldog vagyok, hogy a főhős mégiscsak megkapja kitartásáért a jutalmát. Egészen addig, amíg kézközelbe nem kerül a sapka, ami feketének fekete, kötöttnek is kötött, ám a felirat az elején nem stimmel.

„Egészen közel voltunk hozzá” – mondom a hölgynek, aki láthatóan még nálam is jobban elszomorodik az események ilyentén alakulásán.

Amúgy is nemsokára itt a tavasz.

Vagy csak a megszorítások újabb lecsapódása: