Év szerinti archívum: 2008


Vannak-e véletlenek, vagy nincsenek-e?

Nem dicsekedni akarok (dehogynem), de ma reggel két hét kihagyás után teljes futócuccban kiugrottam az utcára – miként Pallasz Athéné – és csípőből lefutottam egy mini maratonit (14-15 kilométer). De ezen bejegyzés nem ezért született (dehogynem), hanem mert a Martineum mögötti kis utcán elém állt két derékig érő, erősen kóbornak kinéző kutya. Nem félek a kutyáktól, de mivel ők hajlamosak engem azonnal gazdájukká fogadni, nekem meg semmi kedvem nem volt Nárai felé két kuvasszal az oldalamon elindulni, irányt változtattam és elkanyarodtam a Parkerdő felé. Amerre eddig még soha nem futottam, valószínűleg azért, mert az a szombathelyi futók fővonala (main stream), ami in contreto azt jelenti, hogy nem egy futóval futottam össze, hanem legalább öttel. Viszont – a „tömeg” ellenére – tényleg jó kis nyomvonal, fákkal, csenddel, dombbal, még akkor is, ha a futók számára kialakított ösvény annyira felázott, mint egy kínai rizsföld, így aztán maradt az aszfalt.

Könnyen lehet, legközelebb is erre megyek. Köszönhetően a véletlennek.


6000 forintra megvágtak 3

Tök régen büntettek meg. Olyan jó magyar, újkori pénzbehajtásos, állampolgári basztatásos módon.

Most viszont igen. Már hiányzott. A házfal mellett parkolásért kapok hatezer forintos csekket. Állítólag járda. Eddig nem nagyon mondta senki, felfestve sincs, de ha ők mondják, elhiszem. Az értesítés akkor került az autóra, miközben számolatlan mennyiségű idióta papírokat hajtottam városszerte, hogy ne büntessenek meg majd más hatóságok. De hát hiába bújsz, nem menekülsz.

Ha hátrébb lépünk két lépéssel, hunyorítunk kicsit, tisztán látszódnak a körvonalai annak, hogy az ország üldözőkre és üldözöttekre szakadt. Az valamennyire vígasztal azért, hogy az utóbbiakhoz tartozom. Vagy ez már mánia?


Országépítési párhuzamok 1

Miközben a parlamentben a képviselők felismerték az idők szavát, és végre iszonyatosan, 15 százalékkal megsarcolták a saját és a polgármesterek eddig adómentes költségátalányát (szimbolikus persze, hogy a politikusokra külön adótörvény vonatkozik, mint ahogy az is, hogy 15 százalék a mértéke), aközben én a 7628B11-46 számú Állományba vételi bizonylati tömböt kerestem a papírboltokban, olyant, ami gépekről és berendezésekről szól.

Hogy épüljön ez a kurva ország.


Feri, aki „iszonyatos tempót diktál” 1

Malacka hozzászól Gyurcsány Ferenc blogjához: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Feri!
iszonyatos tempót diktálsz, reméljük, ha elfogadják a költségvetést, tudsz egy kicsit lazítani; mert még olvasni is sok, mennyit végzel el naponta; a helyi lapban végre beírta valaki, na, de, hol van a fidesz féle 14. havi nyögdíj? a fidesz csak demagogizál, hazudik, csúsztat, dehát csak ennyit tudnak.”

A humor kimeríthetetlen forrása itt.

Have a nice day!


Imidzsrontás – Viseltek-e otthon melegítõt?

Egyszerre bonyolult és egyszerre roppant egyszerű az emberi lélek. Itt van például a melegítőnadrághoz fűződő amblivalens viszonyom. Amikor kétévente véletlenül úgy alakul, hogy utcán viselem, több mint kellemetlenül érzem magam, nem mintha érdekelne, hogy ki mit gondol rólam, hanem csak úgy. Kínos és kerülendő.

Megint más a helyzet otthon. A helyzet az, hogy itthon is 90 százalékban farmerban és normál utcai ruhában feszítek a monitor előtt, ám amikor adódik a ritka ziccer, meglehetősen jó szívvel bújok bele egy szürke vagy fekete melegítőalsóba. Most például egy Umbro márkájúba. Nem nagyon dicsekszem vele, és kéretik nem nagydobra verni az imidzsrontásomat, de a kőkemény igazság az, hogy ezek az órák piros betűs ünnepnek számítanak a hétköznapok szürke tengerében.


Ezt még jobban elcsesztem, de akár ebbe is belenézhettek

Napokkal ezelőtt azzal untattalak benneteket, hogy hogyan szalasztottam el az Eels bécsi koncertjét. Most ugyanez történt indigóval, de az eset, ha lehet, még súlyosabb.

Valahol olvastam, hogy megjelent a – szintén amerikai – Lambchop együttes új lemeze OH (Ohio) címmel. Nyilván nem rágjátok le a körmötöket izgalmatokban. Viszont mi 2000 körül Bécsben elkaptunk egy Lambchop-koncertet, ami életem egyik meghatározó koncertélménye lett. A zenekar teljesen amatőrként indult el Európába turnézni – ha jól emlékszem Kurt Wagner zenekarvezető és padlóburkoló éppen szabadságon volt -, de időközben alternatív sztárok lettek, akikről aztán a BBC filmet forgatott. Mindenestre amikor mi láttuk őket, a nagy sztárság még nem látszott, az elnyűtt napközis tanárnénire emlékeztető énekesnővel együtt simogattuk a macskát a Scene Wien kisudvarán. Hogy aztán valami elképesztő koncertet adjanak utána. Azt hiszem, azóta sem láttam ennyire természetes és pózokól mentes produkciót.

De hogy visszatérjek mondandóm főáramába, utánanéztem a lemeznek, és amikor rákattintottam a weboldaluk koncertdátumokra, kicsit megszédültem. A Lambchop ugyanis tegnapelőtt (pénteken) játszott Bécsben a Gasometerben. És hogy még fájdalmasabb legyen a tény, egy Calexiko nevű csapattal érkeztek, akik szintén előkelő helyet foglalnak el a cd-lejátszóm lejátszási listáján.

A fene vigye el.

Azért felrakok két videót a Lambchoptól. Az első videoklip, a második koncertrészlet. A fickó azt hiszem, már nem burkol padlókat.