Egy darabig azért eltartott, amíg (nagyjából) rájöttem, ki és mit akar ezzel a minden ízében profi és naprakész szórólappal. A másik oldala üres.

Figyelem, figyelem!

Szeptember 13-án (szombat) 14 órakor főzőverseny veszi kezdetét a Múzeumfaluban, amelyen indul az ALON csapata is.

Minden érdeklődőt várunk.

Például úgy, hogy kötelezzük őket arra (amúgy sincs más dolguk), hogy totál egyértelmű és stilisztikailag röhejes (értendőek!) információkat írjanak ki a kirakatba, még akkor is, hogy egész Európa csak pislog, hogy mi ez, meg frankón néz ki a sok gány cetli városképileg is. Kíváncsi lennék, Bécsben hány olyan tábla van, hogy az árak euróban és nem például kanadai dollárban vannak. Illetve értendőek.

Persze a tanárokat, kőműveseket és orvosokat megint másként szívassuk.

Mert hogy kreatív nép vagyunk, ugye. És mulya.

Nincs vita, ez nyelvtanilag és hangulatilag is telibetalált kreatív hirdetés. Kíváncsi lennék, mennyit számlázott érte a PR-csapat.

A nyitott ablakon keresztül hallom, hogy valahol megint tűzijáték van a városban. Biztos színpompás. (Lásd az internetről lopott illusztrációt.)

Könyörgöm, magyarázza nekem el valaki értelmesen, világosan, bölcsen, hogy mi tetszik az embereknek abban, hogy a rozsdás vascsövekből egy pukkanással kilőtt rakéták fényes csíkokat húznak maguk után, egy darabig felfelé mennek, aztán ott nagyot durrannak, kicsit kacsáznak, variálódnak, aztán elhamvadnak a büdös, nagy magyar égbolton.

Miközben általában gázosabbnál-gázosabb zene nyomul a hangcuccból.

Ha valaki először látja, vagy útjába kerül, akkor rendben van, kíváncsi rá, de hogy ezért rendszeresen zarándokolni, utazni, álldogálni, nyakat tekerni és szemet mereszteni?

Miért nem kapcsolja be ehelyett a nép mondjuk otthon a Winamp „visualiation” nevű funkcióját.

Hol lappang vajon a titok?

Az első 10 másodperc reklám, utána jön a kétperces videó.

Angolul van, de a képek teljesen magukért beszélnek:

Biztos megnyertek valami EU-pályázatot.

Szombathely vagy Szolnok, végül is egyre megy. A vidék az vidék, nem tökmindegy, merre vannak a hülye bombariadók?

A kép Figyelőnetről van levadászva. Innen. (Remélem, ti már nem fogjátok látni.)

A házunk mögött van egy kiskert, egy passzolgatásra alkalmas füves rész mellett más növényi élet is pezseg, közötte jó sok fotóizé (rózsa, vadszőlő, stb.) éli világát.

Ezeknek a futóizéknek elég gyakran van levágott, leesett mellékterméke, példéul most is.

Elégetni nem lehet, a kukába nem fér el, tárolásra nincs helyünk.

Mit lehet kezdeni vele? Van valamilyen masina, amivel ez összedarálható, vagy komposztálható esetleg az űrbe juttatható?

Jöjjön hát a női divatról szóló újabb tanulmányom. Mert értek hozzá, azért.

Nyilván nem én vagyok az egyedüli férfi, akinek a nyár folyamán feltűnt a női hasat szabadon hagyó topok idei bazi nagy népszerűsége.

Nem az én stílusom, de sebaj, a női lélekhez úgy hozzátartozik a csábítási ösztön, mint közbeszerzésekhez a korrupció. Nincs ezzel semmi baj – mármint az ösztönnel, a hasonlattal és a korrupcióval viszont igen -, nem vagyunk egyformák, valaki a meztelen hasra gerjed, valaki másra. Aki a meztelenséggel akar hódítani, annak meg tudomásul kell vennie, hogy egyre magasabb a férfik ingerküszöbe, így évről-évre rövidebb topokkal lehet elérni ugyanazt a hatást. Mondjuk ez legyen az ország legnagyobb problémája.

Mindazonáltal az idei nyár más trendekkel is szolgált. Nemcsak hogy egyre több nő hord egyre rövidebb topot, de a nők bátorsága is egyre nő. Arra gondolok, in concreto, hogy egyre többen hagyják szabadon a hasat olyanok is, akiknek – szerény véleményem szerint – nem feltétlen előnyös a viselet. Magyarul: kitüremkedik a has a nadrág és a top közötti részen. Az angolszász szakirodalom a jelenséget a „muffin” szóval illeti.

Nem nehéz rájönni, hogy miért.

Minden valamirevaló tanulmány végén illik levinni valamiféle konklúziót. Az enyém így néz ki.

1) A muffin is szexis
2) Egyre őszintébbek a nők, ezt díjazni kell
3) Jogukban áll a muffinnal villogni, csak rosszul járnak
4) Kormányrendelettel kellene betiltani a muffint
5) Inkább Tibet felszabadításával kellene foglalkozni

Egy korábbi tanulmány a női divatról.

Olvashatatlan, érdektelen, vicces és dühítő. 6 év kormányzás után azzal előállni, hogy milyen fasza lesz (ha egyáltalán ezt lehet kihámozni belőle)két-három-négy év múlva, majd felsorol olyan dolgokat, melyeket simán meg lehetet volna eddig is csinálni. Mit lehet erre mondani?

Egyedül az SZDSZ tudna érdemit és csúnyát szólni, de meglepődnék, ha megtenné. Igent fog mondani. Na persze előtte eljátssza a szokásos incselkedő, elcsábításra váró, de magát már elhatározottan odaadó, kipirult arcú hölgy násztáncát.

Szóval marad minden a régiben. Szopunk. Csendesen, szépen. Ez az ára annak, hogy Gyurcsány és barátai annó hatalmon tudtak és tudnak maradni.

A többi végtelenül burjánzó szöveg, szöveg, szöveg.

Még egy normális publicisztikát sem ér meg.

Irgumburgum.