Szerdán délután csapatépítő tréningen vettek részt az ALON munkatársai. Az almaszüret keretében zajlott esemény egyben demonstrálta, hogy igenis összeköthető a human resource development és a primer gazdasági szektor életben tartása érdekében végzett produktív tevékenység.

A tréning során jelentős mennyiségű almát sikerült összegyűjteniük.

Az esemény utáni sajtótájékoztatón Várnai Zsolt lapigazgató és kiskerttulajdonos arról számolt be, hogy a tréning kedvezően hat mind a cég, mind az almafák életére, míg Józing Antal főszerkesztő a tevékenység szimbolikus mivoltára helyezte a hangsúlyt.

Az almaszedésben részt vevő munkatársak és hozzátartozóik kölcsönösen megállapodtak abban, hogy a begyűjtött gyümölcsmennyiséget nem viszik ki a reggeli piacra, azt mindenki otthon, magáncélra fogja felhasználni.

Részlet a Törvénytelen (2007) című film tartalmából:

“Londonban napjainkban az évek óta tartó munkáspárti bal-liberális kormányzás következtében egyre többen érzik úgy, hogy a központi hatalom gyengül, a törvények kijátszhatók, egyre jobban terjed a megtorlatlan korrupció és erőszak.”

Még ez a London.

Nem az első, de nehéz hozzászokni ezekhez az éjszakákhoz. Hajnalig monitor, majd öt-hat óra virrasztás, egy óra telezsúfolva elképesztően intenzív álmokkal. Most próbálok felébredni. Valaki alámcsúsztathatna egy négyzetméternyi Földet.

„Interneten már lovat is eladtunk, a férjem csak beírta a keresőbe, hogy eladó lovak, és már el is vitték” – mondta az előbb a tévében egy derék háziasszony, így promózva az internet-használatot azoknak, akik eddig nem nagyon tudták, hogy miről van szó. Most már tudják.

Igaza volt Holdnak, fák érkeznek az utcánkba tátongó lyukakba. Amint a mellékelt ábra mutatja, a folyamat már meg is indult. Igaz, kis szépségfolttal: ez a szerencsétlen kisfa szombat reggel az aszfalton hevert. Szerintem e a hétvégi bulik áldozata lett: valaki jó ötletnek tartotta éjjel kiemelni a helyéről.

Azóta a történet happi enddel zárult, a fa a lyukában van, és boldogan él ott, amíg meg nem hal.

Nem mondanám, hogy ehhez a helyhez nem kötnek mindenféle különös, de összességében kellemes emlékek.

Minden valamirevaló média igyekszik meglovagolni objektívan körüljárni a szerencsétlen Albert Györgyi halálát, miért pont mi maradnánk ki a hullámlovaglásból a tájékoztatásból.

Itt van például az elmúlt hat óra internetes híreinek toplistája:

Ezt láttam az utcán. Biztos tuti lesz.

Mikor tegnapelőtt (vagy mikor) mentem hazafelé, némi meglepetésre azt tapasztaltam, hogy a járda és az úttest közötti zöldövezet ementáli sajttá változott.

Megannyi méterszer-méteres, körölbelül 70 centiméter mély, botokkal és szalagokkal körbevett árok díszeleg a füvön, pontosabban a fű helyén. Nekünk – jellemzően- senki nem szólt semmit, a munkások még aznap elvonultak, azóta csend. Kíváncsi leszek, mi sül ki ebből.