Amint a mellékelt ábra mutatja, fiam segítségével elkészítettem életem első komposztáló hardverét.
Nem tudom, hogy pontosan ilyennek kell-e lennie, ez most mindenesetre ilyen lett.
Be is szórtam minden fásszárú limlomot a dobozba, de valami azt súgja, hogy ebből önmagában így semmi nem lesz, és a helyzeten az sem sokat változtat, ha rárakom az esti almacsutkáimat.
Morn azt írta a múltkor, tegyek rá műtrágyát.
Sztem nem szabadna, hogy rés legyen az egyes elemek között, de lehet, h rosszul tudom.
Ja, és ilyen gallyakat nem érdemes beletenni, lágy növényi részeknél működik a dolog. (levágott fű, levelek, zöldségmaradék, konyhai maradék).
Így első ránézésre ez egy helyes kis rőzsegyűjtő készségnek tűnik. 😉
Néha szórjatok rá egy kis földet is, a rések jók, ilyennek kell lennie.
Nagymamám kertész volt, onnan tudom!
Jó komposztálást!
Kicsit távolabb a faltól, nehogy valami gombát bekapjatok.
Nekünk könnyező ütött ki a pincében és egyáltalán nincs errefelé szakember, aki kiirtaná, így Pestről kell sajna hívni. Pont a legjobbkor – lásd gazd. válság.
Kölcsön veszem az ötletedet és én is gyártok egy ilyen komposztálót.Az enyém csak ugy szabadon van ebben a világban,és én is rakok rá mindent,levágott füvet,egyéb trágyának való mindent.Az égiek locsonják,és ez segiti munkájukat.Tavasszal már az alját nyugodtan használhatom humuszként,mert dolgoznak rendesen a gilisztáim….