“De éjjel újra vesszük
Életünket és a napot,
Hogy újból eltévesszük.

Gondolkozunk, fecsérlünk
Kevésből, mit az Élet ad
És azt hisszük, hogy élünk”

Ady :)))

Eljött az emlékezés ideje és mi emlékezünk.
Zúzmara-koszorúkat rakunk illendően egy
sírra: a behavazott ország szemérmes ajándékát.
Mert el kell hitetni a világgal s magunkkal is,
hogy értünk a kegyelethez, a gyertyagyújtáshoz,
a föltámasztás ingerlő mesterségéhez.

Ilyen Ünnepet Kívánok!

Viszlát a jövő hétig!

“Minden olyan mozdulatlan …
Mult jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?”

(Vajda János: Nádas a tavon)

Devecseri Gábor:

MINDEN, AMI VAN

Minden, ami van, versre méltó
és ami nincs, az is.
Az esti szélben fodrozódó kék tó,
a lányok ajka is,
a köd, a kés, az alma is,
a dombok halma is;
s mi meg sem álmodottként száll az éjben,
mind úgy eseng, hogy édes dalba térjen,
ha belehalna is!
A föld beszéde zúg az árban,
ez szól a dalban is.
Szivünk egy kis szivet visel magában,
mely hű, ha ő hamis,
vigyáz a fényre alva is,
zenél hallgatva is,
csak őt sebzi meg a szerelmes ének;
minden, ami van, fáj a szív szivének
és ami nincs, az is.

Még a múltkor akartam írni: ez a Devecseri-vers …… mit is mondjak …. elég ügyes, na.

Szeptember Édes, édes most a nap, bor van benn, vagy méz? első csókban nyár és ősz kéken összenéz. Mámoros a levegő lenge tánc a fény, senki sincs ki ellenáll, hősebb legyek én? S vajon hősebb aki sír? jobb-e aki fáj? melyik hűség igazabb? s már felel a táj – gesztenyéken rőt levél s második virág, zsenge bimbók és avar, bolond a világ? Te is becsapod szívem súlyod, bánatod? mind ledobtad mit a sors orvul rádrakott s úgy perdülsz most táncosan mint kit szél kavar, álljak? fussak? melyik több? honnan e zavar? Új virágzás és gyümölcs vegyül itt, mohó, kecskerágó, bodza… Read more »

Ahány irány annyi haza

Ég a kõbánya katlana
kemény és üres a világ
aki amit fordítana
mind magához méri magát

ragyognak a galaktikák
mint a táguló korona
szalad a nép amerre lát
ahány irány annyi haza

de sehol emlék hogy hova
csak a csákány meg a lapát
az anyag édes mosolya
a fényes égi pocsolyák

s az indulat hogy odavág
s hogy nem fájt ennyire soha.

Bertók László

(bocs az ismétlésért, a blogomban már szerepelt).

Nagyon ajánlanán Varró Dani Szívdesszert című verseskötetét! Hölgyek öröme! 😉

Kányádi Sándor:
Viseltes szókkal

vannak vidékek ahol a szerelem
akár a harmat az árnyékos helyen
tavasztól őszig őrizgeti magát
szerény hasonlat de illik rám s terád
félszeg is mint az iménti asszonánc
de időt-jelző mint arcunkon a ránc

vannak vidékek ahová nehezen
vagy el sem ér a környezetvédelem
kimossák sóid kasza is fenyeget
csupán a harmat táplálja gyökered
tisztások széle északos vízmosás
ha annak vennéd hát legyen vallomás

vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad

1982

Hölgyek öröme nemcsak Varró Dani, de persze nagyon szeretjük!
:-)))-