Jók ezek a munkanap felcserélések. Körülbelül annyira hasznot hoznak, mint a nyári időszámítás. Azaz gyaníthatóan negatívban van az ilyen jellegű tartományuk. Egy unatkozó közgazdász kiszámolhatná, mennyiben van a reggeli felkelés, utazás, a munkahelyeken elhasznált áram, fűtési hőmennyiség és egyéb jellegű járulékos kiadások, és mennyi hasznos munkavégzés párosul mindehhez. És nagy eséllyel az jönne ki, hogy mindenki jobban járna, ha az állam nagyvonalúan legyintene az egészre, mondván, jól van, nép, maradj otthon, ha van pénzed, azt költsed a hétvégén, majd visszajön adóban hozzánk, ha nincs, akkor pihenj egyet, annál többet tudsz majd dolgozni a jövő héten. Persze ilyet soha nem mondana, mert nálunk rend van.

Hogy pontosan mi történt akkor, már nem emlékszem, mert a tájban éppen nagyon nem Szombathely ügyeivel voltam elfoglalva, de rémlik, hogy az Óperint utcai Shell-kútnak (akkor még más neve volt) talán nem kellett volna megépülnie. Valami zavaros politikai összefonódás vagy mi volt. Már akkor is. Persze megépült. Már akkor is.

Szóval sokáig és sokan bojkottálták és talán bojkottálják ma is a kutat, talán még én sem tankoltam ott. Meg sok más helyen sem. De most nem erről, hanem éppen hogy valamiféle rehabilitációról van szó. Tudniillik pár hónappal ezelőtt felfedeztem, hogy itt van a városban az egyik legjobb – ha nem a legjobb – bicikli kerék fújó cucc. Amit a képen láttok.

Lényege, hogy nem kell tartani a tömlőt vagy mit, tudjátok, amiből jön a levegő, mert csiptetős megoldás van, az ember a kerítésnek támasztja a bringát, rákattintja a szelepre a kis fémbaszinát, aztán elegánsan odaballag a szekrényhez, és megnyomja a „+” gombot. Mellette ott a tekintélyes méretű, esztétikailag is értékelhető nyomásmérő óra. Gyors, elegáns és praktikus kerékfújó. Jó kis konstrukció.

Ha lenne mellette egy melegvizes kézmosó, szappannal és kézszárítóval, akár kirándulási célpont is lehetne családoknak, kis baráti társaságoknak.