Click Here for PollOnline Surveys | Online Polls | Email MarketingView MicroPoll

Ez nagyon úgy tűnik, mintha a szombathelyi Fő tér lenne, amikor éppen nem a legszebb arcát hozta.

Tobábbi pikantéria, hogy az újság ezzel illusztrálja, hogy mit állíthat le Orbán.

Cikk itt.

Most néztem a Híradót, amely arról számolt be, hogy a közeljövőben ismét megnyomják a gáz árát. Brutálban.

Szuper. A kormány szerint szükséges, az ellenzék szerint nem, megy a szokásos politikai agyhalál, és valahogy senkinek nem jut eszébe arról beszélni, ne adj isten rákérdezni, hogy mennyire fasza az nekünk hosszútávon, hogy a pénzünk figyelemre méltó százaléka lazán átáramlik szimpatikus orosz üzletemberek, politikusok, katonatisztek és ezek zavaros keveréke bankszámláraira. Akik aztán ezt pénz jobb esetben terepjárókra, ciprusi nyaralásokra, angol focicsapatokra költik, rosszabb esetben nem tudjuk, hogy mire, de tippjeink vannak.

Szóval hogy nem kellene talán, ne adjisten, esetleg valami alternatív megoldásokban – például külön bejáratú atomerőmű – gondolkodni. Ameddig még lehet.

Click Here for PollOnline Surveys | Online Polls | Email MarketingView MicroPoll

Magas ház aljában várom a liftet, a tömb igazi kelet-európai lepukkanat, de engem úgy informáltak, hogy ez egy felhőkarcoló. Beszállok, a liftgombokon látom, hogy 27 emelet van. Szóval nem felhőkarcoló, de a legmagasabb magyar lakóháznál, a most üresen álló pécsi magasháznál mégis több. A lift felvisz a legfelső szintre, ami gyakorlatilag csak egy kijárat egy lapostetőre. Továbbra is kelet-európai a hangulat. De ahogy távolabbra tekintek, az utcán nem messze további magas háztömbök állnak, kicsivel még odébb igazi felhőkarcolók, közöttük hatalmas forgalom, a jellegzetes New York-i sárga taxik tömkelege.

http://cosmos.bcst.yahoo.com/up/fop/embedflv/swf/fop.swf

Sok hülye női divatot láttam megjelenni és kimúlni, ezek közül a leghülyébb talán a holdjáró cipők voltak, melyek szerencsére hamar kimúltak a látómezőből.

De örömre egyáltalán nincs ok, ugyanis az utóbbi időben megjelent egy sokkal sunyibb, de a női megjelenését legalább ennyire kompromittáló trend: a farmerek hátsó zsebének lecsúszása. Nagyon sokféle női fenék létezik, kicsi, nagy, lapos és kerek, alma, körte, barack és dinnye, de én még olyant nem láttam, amin jól állt volna, mi több, még olyant sem, aminek látványán ne rontott volna számottevően, legyen az kifutók reflektorában otthonosan mozgó hátsó.

Mivel a probléma a jó idő beköszöntével, a kabátok és dzsekik eltűnésével ezekben a hónapokban jelentkezik elemi erővel, javaslok egy kormányrendelet, amely betiltaná a zsebek bizonyos szint alá helyezését a női farmereken. Ha mégse lenne ilyen, mert a kormány megint csak nem tenné a dolgát, akkor komolyan felmerül a népszavazás lehetősége.

Click Here for PollOnline Surveys | Online Polls | Email MarketingView MicroPoll

Rendezgetem a képeket a gépen, és belefutottam ebbe a nem különösen megkomponált fotóba, melyet nemrégen kattintottam Villach városnál, az osztrák-olasz határátkelőnél.

A helyhez egy elég hülye sztori kapcsolódik. Kb. 10 évvel ezelőtt Dél-Olaszországba mentünk, éjjel utaztunk. Kb. este 11-kor érkeztünk a Villachba, ahol annak rendje és módja szerint betértünk a pihenőbe, hogy tankoljunk. Akkor még nagy különbség volt az olasz és az osztrák benzinár között. A benzinkútnál egy fickó odajött, és mondta, hogy tudom-e, hogy nem ég a hátsó lámpám. Nem tudtam. Nosza, nekiláttam égőcserének (ami a japán autóknál önmagában nagy kaland), de nem ez volt a baj. Kirámoltam a parkolóban a csomagtartót (dobozos tej, főtt tojás, búvárszemüveg stb.) de persze nem tudtam orvosolni a problémát. Hátsó lámpa nélkül nem mertem bevállalni az olasz autópályát, aki már vezetett éjjel mondjuk Firenze és Bologna között, az sejti, hogy miért.

Így hajnalig dekkoltunk a parkolóban, fáradt lengyelek és sörtől élénk német középiskolások társaságában. Mivel aludni egy szemernyit nem tudtam, csak gubbasztottam az első ülésen, így elég lassan múlott az idő, ráadásul a hegyek miatt marha lassan világosodott. Reggel 5 fele mertem továbbindulni, üdén és frissen. Már csak úgy 1000 kilométert kellett aznap gurulni.

A 71 éves Silvio Berlusconi soha nem rejtette véka alá, hogy nagy tisztelője a női szépségnek. És mihelyst újfent miniszterelnöki pozícióba került, meg is tette miniszternek a 33 éves egykori modellt, Mara Carfagnát, aki 1997-ben hatodik helyre futott be az olasz szépségkirálynő választáson. És akinek nem mellesleg korábban topless képei is felbukkantak.

Mielőtt bárki megkérdőjelezné Berlusconi-kabinet konzervatív értékeit, le kell szögezni, Mara Carfagna mindig is kiállt a hagyományos családi értékek mellett, emellett úgy véli, ezek a korábban készült képek sem tartoznak az erotikus kategóriába.

Vasárnap délután háromkor volt a fiatal szocialisták mindenféle hivatalos bejelentése. Ne feszegessük, hogy mennyire szerencsés az időpont, a sajtómunkásnak amúgy is módfelett flexibilis a munkaideje. Maradjunk annyiban, hogy elaludtam a sajtótájékoztatót. A heti robot, az éjszakai munka, a vasárnapi ebéd és az azt követő szieszta következtében 15.05-kor nyitottam ki szemeimet, és 15.45 tájban tértem annyira észhez, hogy észlelni tudtam a körülöttem levő teret és időt.

Ha el kellene helyezni magam a politikai skálán, azt mondanám, hogy mérsékelt mediterrán vagyok.

Hazafelé a szerkesztőségből az Óperint utcai Smatch-ba beugrottam kenyérért és tejért. Friss tejet nem kaptam, viszont nem messze a tejespulttól megláttam a töpörtyűkrémet. Azonnal emlékképek tódultak fel a múltból, különös tekintettel a középiskolás vaskúti (Baja mellett) szüretekre, ahol a tízóraik 80 százalékát ezzel a kenyérízesítő technikával tudta le az állami gazdaság. A többiek utálták, én szerettem, ami már akkor is jelezte, hogy ízlés terén szeretek külön utakat járni.

Így aztán a friss kenyér mellé betáraztam a 300 forint körüli összegbe kerülő töpörtyűkrémet, felpattantam a bringára, és a szokásos dinamikával áthajtottam a belvároson. A tempó egészen a Kőszegi utcáig tartott, ahol hirtelen egyrészt olyan érzésem lett, mintha behúztam volna az elsőféket, másrészt mintha egy kerepelőt kötöttek volna a küllők közé. A környék járókelőinek nagy érdeklődése közepette sikerült nem fejre állnom.

Ahogy sejtettem: a szatyromat bedarálta az első kerék. A kérdés ezek után már csak az volt, hogy a kenyér vagy a töpörtyű volt a vesztes. Bánatomra ez utóbbi. A műanyag pexni egy sarkát gyakorlatilag leszabta a kerék, így a krém egy része a szatyor oldalára volt felkenődve, és ínycsiklandozó töpörtyűillat terjengett a környéken.

De nem adtam fel. Egy kis igazgatás és elsősegély után stabilizáltam a doboz helyzetét, és szép lassan hazakerekeztem a sérült áruval. Otthon azonnal a kármentésé volt a főszerep: a krém javát egy új tárolóba tettem, majd estére behűtöttem, ahogy illik. Vacsorára aztán friss kenyérhez tálaltam. Meglehetős sikert értem el vele. Lehet, szabadalmaztatom a kétszerdarálós eljárást.