Egy csodálatos táblázat a munkajövedelmek adóztatásáról. Az csak újabb adalék, hogy a befizetett adóért melyik országban milyen színvonalú közszolgáltatások járnak:
Amúgy a népszavazást simán lehetne ezzel az egyetlen szomorú adatsorral magyarázni. Meg az 1,3 százalékos GDP-vel. A többi a dumáljuk meg kategóriába tartozik.
Részletek itt.
“Veletek egyszerűen nem lehet reformokat csinálni!”
Az Index elemzése a videóról.
Már csak hetei vannak vissza Patrick Swayze amerikai színésznek, akit mi leginkább a Dirty Dance és a Ghost filmekből ismerünk.
Az 55 éves filmsztárnak előrehaladott hasnyálmirigy rákja van.
Innen
Bloggerek és hozzászólók!
Péntek éjféltől vasárnap estig kampánycsend van. Ez nem könnyen értelmezhető az internetes portáloknál, meg értelme sem sok, de ha már van, legyünk jogkövetők, és maradjunk annyiban, hogy a fent jelzett intervallumban kerüljük a kerülendő témákat.
Ha ilyen jellegű hozzászólás jön a posztokhoz, akkor azt a fájdalomtól megtört szívvel, de kéretik törölni.
Danke:
-ja-
Megérkezett az első füsti fecske és vele együtt más vonuló, vagy az országon csak átvonuló madarak is: az Alföldön láttak bíbiceket, aranyliléket, pajzsoscankókat és mezei pacsirtákat is – közölte a Magyar Madártani Egyesület (MME).
Itt a jó hír folytatása.
Ahogy egy korábbi posztomban már nyavajogtam róla, meglehetősen sűrűre sikeredett a múlt hét.
Így vasárnap reggel jó ötletlek tűnt, hogy a felgyülemlett szellemi feszültséget és általános elhasználtság-érzetet egy kiadós futással hatástalanítsam. El is futottam az Oladi dombra, majd onnan Csótóhoz, majd onnan az Emlékműhöz, majd onnan tovább.
Úgy 12 kilométer körül lehetetett.
Nem sok persze, de arra elég, hogy most már izomlázam is legyen.
Megvan a kalapácsom!
Legalábbis azt hiszem, hogy azt találtam meg, amit ma reggel elveszettnek hittem.
Life is great.
Egy pindurkát hosszú és fárasztó volt az elmúlt hét, kampánnyal, Orbán Viktorral, közgyűléssel, költözéssel és egyebekkel. A hétvégére annyira lefáradtam, hogy először a Quimby-koncert helyett választottam az itthoni két pohár whiskyt, majd másnap lemondtam a szombat délutánra tervezett ausztriai építőipari kiállítási beszámolót. Egyszerűen aludnom kellett délután, hétvégén amúgy is szeretek még az átlagosnál is jobban átmenni mediterránba.
Szombat este így a Katan nevű társasjátékot játszottunk, ami karácsonykor érkezett a házba, és azóta viszonylagos rendszerességgel előkerül. A játék a telepesekről szól, lényege, hogy minél gyorsabban kell egy fejlett, virágzó kis kolóniát összehozni. Amúgy semmi elektronika, és ez a tulajdonság már jó régóta megfelelő csáberővel bír számomra. Természetesen van benne szerepe a szerencsének, de a játék arra is jó, hogy megmutassa az emberben rejtőző stratégát. Második lettem, és nem először.
Legalábbis amiről tudnak. 130 kilogramm.
Innen.