Nem azé’, de Lomposnak nagyon rosszul esett, hogy nem kereste senki a hónap elején. Sírt is.

A múltkor, az SZKT-val kapcsolatos cikkünk kapcsán egy olvasó fontosnak tartotta kihangsúlyozni azt a – mellesleg általunk sem vitatott, csak irrevelánsnak tűnő – tényt, hogy a rendelőintézet 1998 és 2002 között sem nézett ki jobban.

Az is kritika tárgya volt, hogy türelmetlenek vagyunk a reformokkal kapcsolatban.

Ennek tudatában örömmel jelentem, hogy igenis, láthatóan alakulnak a dolgok. Ma például tüdőszűrőn voltam mint egészségtudatos állampolgár, és örömmel konstatáltam, hogy az állomáson komoly fejlesztések voltak. Igaz, a masina még feltehetően a második világháborús orosz hadiipar mellékterméke, a két hölgy pedig percekig molyolt az előttem levő kuncsaft vizitdíjával, amíg azt ide-oda vezetgették a papírokon, no meg a nevemet sem találták meg az elsárgult kartonok között, pedig a múltkor igen, no meg hogy láthatóan még a Commodere-éra sem érkezett el az állomásra, de viszont ……….., de viszont ……… de viszont …….. vannak fogasok az öltözőben! Szép nagy tiplikkel a falba rögzítve. Ez már valami, mert a múltkor még ilyen nem volt, egyik egy férfitársammal ott álltunk félmeztelenül, egyik kezünkben a télikabát, másikban a táska, tele könyvekkel. Így mentünk be a terembe, amikor szólított a hang.

Becsüljük meg hát az előrelépést, még ha kicsi is, főként mivel lehet, ez a fejlesztés már a vizitdíjakból valósult meg.

Amúgy még egy jó hír. Aki becsületesen, beutalóval megy a tüdőszűrőre, annak nem kell fizetnie a díjat. Büszkén és boldogan csúsztattam vissza a zsebembe a 300 forintot.

Láthatóan militarizálódik az MS Word helyesírásellenőrzője is:

Azt hiszem, nekem a legkedvesebb karneváli napom a szerda és a hétfő. Nem mintha a többivel bajom lenne, de ezeken a napokon különlegesen felszabadultan lehet végigmenni mondjuk a lezárt Thököly utcán, mintegy ízelítőt kapva, hogy milyen lenne az élet a belvárosban autók nélkül. Zuppergút.

Nem úgy van ám, hogy gyere ide, zsemle, megeszlek. Gázhoz még ezekben a végzetes, hidegvizes órákban is hozzá lehet jutni.

J., műszakilag ugyancsak képzett ismerősöm javasolta még a múltkori elzárásnál, hogy nem szabad bedőlni a nagy szolgáltató felhívásának, és hip-hop elzárni az otthoni csapot.

Mert valami oknál kifolyólag a csövekben lennie kell mindig egy kisebb nyomásnak, ami kis türelemmel előcsalogatható. Nem akarok dicsekedni, de most tusoltunk, sőt még mosogatás volt kb. 30 fokos vízben.

Arra azért jó volt a történelmünk, hogy megtanultunk a jég hátán is.

Figyelem, figyelem!

Bloggerekkel kibővített szerkesztőségi stratégiai értekezket csütörtökön a Borok utcájában.

Az első prezentáció 19 órakor kezdődik. Tárgya: A borok helye és szerepe az internetes tartalomszolgáltatás világában.

Üdvözlettel,

-ja-

Az állami ünnep már csak azért is jó, mert helyére kerülnek az értékek. Az idén Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét adta “Dévényi Tibor műsorvezetőnek, lemezlovasnak”. Indoklás nincs, de gondolom nem is nagyon kell, nem vitatja senki Tibi bácsi áldozatos munkáját, amit a nemzet kulturális felemelkedéséért tett.

Itt van például bizonyítékként ez a videó:

Mai kérdésem: Szerintetek kit kellene jövő évben felterjeszteni Köztársasági Érdemrendre?

Az eheti HVG egy hosszabb írásban foglalkozik a kormány minap bejelentett közlekedési akciótervével.

A szerző felhívja a figyelmet az egész lista átgondolatlanságára, de talán még ennél is érdekesebbek azok a táblázatok, amik azt próbálják feltárni, hogy melyik projekt mennyibe kerül. (A minket leginkább érintő 86-os fejlesztgetések mellett sajna nincs adat. A többi adatból úgy saccolom, úgy 5 milliárd forintról lehet szó, de a fene tudja.)

Ami biztos: a magyarországi útfejlesztésekre az elkövetkezendő időszakban 440 milliárd forintot szán a kormány, beleérve az MO-st, a komplett 4-es utat, az M7-est a határig és sok minden mást. Hogy sok ez vagy kevés, arról lehet vitatkozni, viszont az némileg meghökkentő, hogy Budapesten, csak a 4-es metró építésére ugyanezen időszakban 350 milliárdot szánnak. Hurrá.

Szalaggal leragasztott szájú újságírók Kenyában az ellen tiltakoztak, hogy a kormány olyan törvényt szándékozik elfogadni, amely kötelezné az újságírókat, hogy a bíróságon fedjék fel értesüléseik forrásait.

Rossz lehet Kenyában újságírónak lenni.

Forrás: BBC

A fenti csendélet Zala megyében akadt horogra, és akár az ország címerébe is bele lehetne applikálni, mert szimbólumértékű. Az elkerített részen egy, az EU által támogatott, tüchtig szemétsziget épült, a kapun kívül, a főút mellett azonban halmokban áll a dzsuva, a szem és lélek gyönyörűségére.