A cseh Talmácsi 3
http://files.indavideo.hu/player/vc_o.swf?vID=72b96e85e1
http://files.indavideo.hu/player/vc_o.swf?vID=72b96e85e1
Két és fél év, 56 adás után csendben elhalálozott Lévai Balázs műsora, az m1-en futó Dob + Basszus. Nem volt hibátlan, de legalább volt, és ha a közszolgálatiságnak egyáltalán van értelme, akkor ilyesmiket kellene csinálni, és nem közpénzből Korda Gyurival seggrepacsizni.
A műsor tegnap este köszönt el a nézőktől, még egyszer megszólaltatva a kritikusokat és a címadó dalt szerző, kissé szétesettnek tűnő Bérczesi Róbertet.
Kiderült, hogy a legtöbbet megszólaltatott zenészek Bródy János és Szikora Róbert voltak (mondom, hogy nem volt tökéletes a műsor), és felidézték, hogy a magyar királyi televízió történetében eddig milyen hasonló műsorok voltak: Egymillió fontos hangjegy, Pulzus, Zenebutik. No meg most a Dob + Basszus. Ennyi.
Szóval nincs nagyon min meglepődni a hazai zenei közízlésen.
Hadd szóljon Korda Gyuri közpénzen. Tekerd meg a volumét.
A könyvek a monitor elé történő pozícionálása nem véletlen. Különösen az év ezen szakaszában.
A könyvek tartalmával még találkozhattok később.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=y8Kyi0WNg40&rel=1]
Furcsa lenne:
Képek a világ karácsonyairól (bbc)
Igazi ünnepi hangulattal, békével és szeretettel teli szívekkel találkozhatott az, aki ma a déli órákban a Thököly úti nagyparkolóba tévedt.
Parkolóhelyek hiányában ideges keringés, útközépre, illetve egymás elé-, mellé-, fölé- és aláparkolás, dudálás, anyázás, apázás. A hangulatot még forróbbá varázsolta két parkolóőr hölgy, akik nem győzték vakuzni a – jórészt kényszerűségből – szabálytalan autókat és osztogatni a mikuláscsomagokat. „Szégyelljék magukat!” – kiabált rájuk kidagadó nyaki erekkel egy frissiben megbüntetett hölgy. „Maga szégyellje!” – mondta határozottan a parkolóellenőr hölgy.
Yeah. Alakul a hamisítatlan ünnepi hangulat.
Hát ilyent kitalálni is nehéz. Ehhez az élet kell:
Koós János a 2008-as év tiszteletbeli pénzügyőre
A független magyar Vám- és Pénzügyőrség idén ünnepli megalakításának 140. évfordulóját. A jubileumi év záróeseményeként ünnepi hangversenyt adott pénteken a 65 éves Vám- és Pénzügyőr Zenekar a Művészetek Palotájában. A hangverseny keretében dr. Nagy János altábornagy, országos parancsnok az első ízben átadásra kerülő Tiszteletbeli Pénzügyőr címet adományozta a 70. születésnapját ünneplő Koós János művésznek – tudatta az OBJEKTÍV Hírügynökséggel Sipos Jenő a VPOP szóvivője.
A Vám- és Pénzügyőrség tervei szerint a Tiszteletbeli Pénzügyőr címet minden évben egy személy kapja, aki akár korábbi, akár – mint Tiszteletbeli Pénzügyőr – jövőbeli tevékenységével, eredményeivel, emberi példamutatásával, közéleti szereplésével támogatni tudja a Vám- és Pénzügyőrség minél jobb megítélése, társadalmi elfogadtatása terén kifejtett erőfeszítéseit.
Innen.
Délelőtt a szocialisták sajtótájékoztatóján voltam, ahol rövid időn belül két vonatkozásban is sikerült korrupciós vádakba keverednem. Először is lelkesen igent mondtam a vendéglátók kávéjára, aztán a konkurencia tudóstójától kértem kölcsön tollat, melyet meg is tartottam.
A bűnvallomás tárgyi bizonyítékai a mellékelt fotón láthatók:
Tovább súlyosbítja a helyzetemet, hogy nem ez az első eset, korábban már több helyen fogadtam el kávét, tollat, pogácsát, ásványvizet, sőt alkalmanként melegételt is.
Hétvégén újra háziember voltam, rám szakadt a háztartás és gyereknevelés terhe, mondhatnám, de nem mondom, mert azért ez enyhe túlzás. Azt is bevallom, élvezem, ha kicsit el kell kanyarodnom a rutintevékenységtől, ami leginkább a számítógép billentyűinek verését illetve a kisasztal feletti angolul való csevegést jelenti.
Mennyivel izgalmasabb például nagybevásárlást csinálni, azon belül is ismeretlen élelmiszereket a kosárba tenni. Szombat délután például a gyerekek meggyőztek arról – no nem volt nehéz – hogy feltétlen ki kell próbálnunk este a fagyasztott szusit. (A Word helyesírás-elemzője már tudja a dörgést.)
Szóval a Lidl fagyasztójánál még mindez jó ötletnek tűnt. Az ára ugyan húzós, ha jól emlékszem 1300 forint, de egyszer élünk.
Hazavittük, egész délután olvasztottuk, aztán kiszedtük a dobozból az egyre kisebb adagnak (fagyaszott, ugye) tűnő pár falat izét, megmikróztuk, majd hárman kb. 20 másodperc alatt megettük a seízű rizsgombócokat és a seízű rózsaszín halacskákat.
Nőm ma este hazajött, megemlítettük neki a szusis élményt. Azt mondja, szerinte meg kellene próbálnunk egy szusi bárban. Bár kulináris kalandvágyunk kicsit sem mérséklődött, egyikünk sem bólogatott valami lelkesen.
A pálcikák még megvannak. Lehet, ezek voltak a dobozban olyan rohadt drágák.