Valamiért most jutott eszembe:

Valamikor a kilencvenes évek legelején volt egy barát, aki történetesen egy nagyon fejlett országból keveredett hozzánk. Tanúja volt a rendszer átalakításának, az ezzel járó örömnek, bánatnak, jó és rossz döntéseknek. Egyszer azt mondta, hogy onnan lehet megtudni, hogy megérkeztünk-e egy jobban működő világba, hogy a megfelelő pozíciókba – a betanított munkásoktól kezdve a tanárokon át a miniszterig – a megfelelő emberek ülnek, legalábbis nagyjából. Merthogy erről ugye szó sem volt a szocializmusban, és egy jól működő társadalomban alapdolog, hogy nagyfokú megfelelés van a személyiség és a munkamegosztásban elfoglalt hely között.

Ha igaza volt a barátnak, akkor érdemes mindenkinek szétpislantania, hogy ki milyen pozíciót tölt be a szűkebb és tágabb környezetében, és hogy mennyire optimális a lapok leosztása. Mert annyira érkeztünk meg. No meg olyan irányba megyünk.