Minden férfi életében eljön a pillanat …
Minden férfi életében eljön a pillanat, amikor ruhát kell vásárolnia, mert a régiek kicsik, kopottak, foltosak stb. lettek. Nem könnyű feldolgozni a gondolatot, hogy próbafülkében kell eltölteni – rosszabb esetben – akár tíz percet is.
Nekem most cipő és nadrág kellett. A cipőről majd külön cikkben, a nadrágról viszont itt a gyorstanulság. Az pedig nem más, minthogy hülye ötlet volt azt hinni, hogy a városszéli nagyüzletben jobban jár az ember. Már korábban kifigyeltem, hogy milyen fasza ruhák vannak kint a Metróban, és milyen olcsón. Itt ott kezdtem a nadrágvadászatot, de csak a helyszínen jöttem rá, hogy ez gigantikus vakvágány. Oké, tényleg van már faros 5000 Ft-ért, de minden ömlesztve, kiszórva fogasokra és egy nagy ládába vagy mibe. Teljes a káosz, órákig kellene turkálni és próbálgatni, hogy leljek egy olyant, amit – ha nem is tetszik, de legalább – nem utálok.
Így vissza a belvárosba, a régi gatyaboltba a Borostyánkő alá, ahol nagyjából ugyanannyiért 10-szer nagyobb választék, van eladó, akivel lehet dumálni, és aki 5 másodperc alatt rányúl arra a méretre és fazonra, amit a Metróban egy óra alatt nem találtam. Vettem hát egy egész pofásat (nekem az) 7000-ért, és ha már ott jártam, felmentem az emeletre az elegántosabb részlegbe. Ott is ennyiért voltak a dolgok (semmivel nem drágább, mint a Metro), plusz fény, kulturált próbahely, kellemes retroérzés. Ott is vettem egyet, feketét, zakóhoz illőt, így most két évig nem kell ezzel foglalkoznom.
Férfitársam, ha számotokra is eljön a pillanat, gondoljatok erre a posztra.