Mai estém egy részét szellemi munkások, döntően állami alkalmazásban levők társaságában döntöttem. Mostanában nem nagyon volt ehhez szerencsém, talán ezért is lepődtem meg, hogy ott is mennyire rossz az emberek szája íze. Pedig az ember azt gondolná, hogy az mégiscsak stabil dolog, stabil fizetéssel, fűtött irodával, internetezéssel és munkatársi kirándulásokkal. Csak hát közben az van – tudtam meg -, hogy az állami szektor alkalmazottjainak, főleg ha nem erre szocializálódtak, talán még nehezebb elviselni a pénzek furcsa áramlásait és mindazon értelmetlen hülyeséget, ami körülöttük történik, merthogy ők direktben látják.

Azt hiszem 1990 óta ez a kormány nyújtja a leggyatrább teljesítményt, ami nagy szó ebben a mezőnyben.

Lompos pedellus for Prime Minister!