Súlyos kultúrsokknak tettük ki magunkat az elmúlt napokban: Toszkána jellegzetes hegyvölgyeit jártuk teljes erőbedobással.
Most szálltam ki az autóból 900 kilométer levezetése után. Több mint 300 e-mail várt. Most már reggelig várnak is tovább.
Úti élményeket frissiben akarom megírni, most csak két gyorsan letöltött képet teszek ide, aztán lefürdök.
Ki gondolta volna erről a jókedvű fickóról – aki nem mellesleg öcsém egyik kedvenc komikusa -, hogy horrorisztikus gyermekkora volt? Márpedig az volt. Erről ír a színész friss önéletrajzában, aminek ez irányú részleteit a New York Post szellőztette meg.
Ezek szerint a bohócarcú Chevy Chase gyermekkora totális félelemben telt, ami anyjának és nevelőapjának egyaránt köszönhető volt. Az előbbi koncertzongorista és depressziós pánikbeteg volt, aki hol ostorral ütötte, hol szekrénybe zárta a csemetéjét, és a mostohaapa is kivette a részét a testi és lelki kínzásokból.
Szóval így nézzétek a filmjeit.
Ui: Én nagyon szeretem a Három amigót (vagy mi a címe?), ami térdcsapdosó humorral, csak a nagyon figyelmeseknek észrevehetően, de mégis zseniálisan teszi helyére a művészet szerepét.
Kormányzati és kormányközeli bácsik és nénik úgy gondolták, hogy Magyarországon Horváth Ágnes a legalkalmasabb az egészségügyi miniszter poszt betöltésére.
Biztos olyant tudnak, amit én nem. Mert nekem eddigi megnyilatkozásai alapján meglehetősen – hogyan is fogalmazzak – inkompetensnek tűnik a hölgy gyakorlatilag bármilyen vezető pozíció betöltésére, beleérve a szülői munkaközösség vezetőjét.
Ne legyen igazam, de előérzeteim szerint érdekes miniszteri karriernek nézünk elébe.
Rám jutott a hétvégi bevásárlás. Elmentem a Plus-ba, mert közel van, és mert lehet Nusettit kapni.
Új felfedezésem egy zöldpaprika-típus, figyelemfelkeltő felirattal a papírláda oldalán: Magyar magból termesztett marokkói paprika.
22:15, Szombat (április 21.), m1
Dob+basszus
A magyar rapzene sikertörténete
Mentem délelőtt az uszodás sajtótájékoztatóra, bringával, mint mindig. Belvárosi aszfaltharcosként jó nagy svunggal nyomtam a Deák Ferenc utcában, agyam persze szanaszét, így eltelt egy kis idő, amíg gyanús lett, hogy marha gyorsan jönnek szembe az autók, és valahogy szokatlanul közel. Csak ezután tűntek fel a tízméterenként álló új, behajtani tilos táblák.
Vigyázni, vigyázni, egyirányú lett a Deák Ferenc utca.
Mondjuk egy kis esztétikai plusszal. Kétfelé vágjuk a nyelvünket vagy ilyesmi.
Ehhez itt kaphattok gyakorlati útmutatót.
Hanem igazi.
Hol van Szombathelyen olyan kiülős kerthelység, ami vízparton van? Vannak olyan periódusok, amikor nagyon rákivánok erre a kapcsolt szolgáltatásra.
A Tóvendéglőt ne írjátok, az nem oké.
Jó volt a Borostyánkő melletti fagyizó, ahol mértek sört is, amíg az egészből nem lett kutyakozmetika.
Nem is az elbukás az érdekes, mert van ilyen, háromból csak egy győzhet, hanem az ilyen előreivós magyaros virtus tetszik:
“Magyar körök a döntés előtt még arra számítottak, hogy akár 9-3 vagy 8-4 lesz a szavazási arány a magyar-horvát pályázat javára.” (Magyar Rádió)
