Megint elutaztam
Vonatoztam a hétvégén, sajnos nem teljesen szabad elhatározásból. A kép a vonat végállomásához közel készült. A távoli hegytetőn levő objektum elárulja, hogy hol is voltam. De hiszen úgyis tudjátok. Részletek később. Vagy sosem.
Pécs
Meghalt Alvin Lee
“Hatvannyolc éves korában meghalt Alvin Lee gitáros, az 1969-es woodstocki fesztivál egyik sztárcsapatának számító brit Ten Years After alapítója és egykori tagja” – jött egy perccel ezelőtt az MTI hír. A világhírű zenész halálát egy rutin műtétet követő komplikációk okozta. A BBC híradás felsorolja, hogy „a nottinghami születésű zenész a woodstocki […]
Volt egyszer egy Ifipark
A napokban kiadott látványtervek szerint ilyen lesz majd a budai Várkert Bazár: Ami jelenleg így néz ki: Bevallom, nem hoz különösebb lázba, hogy az egyre lapangottabbnak tűnő főváros melyik részét toldozzák-foltozzák éppen, de ennek a épületcsoportnak vannak közös nevezői az én személyes történelmemmel. Itt üzemelt ugyanis a 1961 és 1984 […]
Mi volt a baj a szocializmussal?
Sajnos nem tudom elfelejteni. Nem tudom elfelejteni és megbocsátani, hogy elcseszték ifjúságom egy szeletét, hogy indulókra kellett masíroznom, hogy gyerekként hatalmi manipulációk része voltam, hogy agymosott zombinak néztek, hogy nem beszélhettünk szabadon, hogy fallal elzárták előlem a világot, hogy szabadidőmet társadalmi munkával próbálták elrabolni, hogy középiskolában politikailag megfenyegettek, hogy az […]
Csillag Étterem, Pécs – Heavy Retro 9
Talán észrevettétek, hogy pár napra kiestem az ALON körforgásából, aminek oka az, hogy kétnapos villámlátogatást tettem a Dunántúl déli részén.
A részletekkel nem untatnék senkit, ami viszont idekívánkozik, az igazából a hétfő estének az a része, melynek során egy retrokirándulás keretében felkerestem azon vendéglátó-ipari egységek közül néhányat, melyekhez szorosabb szálak fűztek.
Nos, a legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre, hogy az idő néha furcsa hurkokban halad előre, ahogy arra Stephen Hawking is rávilágít. Lehet, ő is Pécsen volt fiatal.
A Széchenyi téri Mecsek Cukrászdát például átépítették, de most is valami hülye pénztáros rendszerrel kell fizetni, mint a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Biztos bevált.
Meglepetésre üzemel még a Kórház téri 100 éves borozó is. Bár a helyiség – még annál is – büdösebb, mint volt, de tartja magát, talán még a kerek asztal mellett borozó melósok is ugyanazok, mint 1982-ben voltak. Hogy túrós kenyeret árulnak-e, azt nem kérdeztem meg. Igaz, a művirágok eltűntek az asztalokról.
A legnagyobb döbbenet azonban a Csillag Étteremben ért (Hungária utca, volt Petőfi u.), ahol ajtónyitás után majdnem hanyatt vágódtam. Az egykori törzshelyem ugyanis pont úgy néz ki, ahogy 23 évvel ezelőtt, amikor becsuktam az ajtót. A kockás abroszok, a nehéz fa székek, a függönyök, a mozaikos járólap. Minden.
Az egész szellemjárási hangulatot erősítette, hogy rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt az étteremben, és amíg ott voltunk, nem is jött. A pincér, idős néni, egy asztalnál ült, és várt. Vagy csak emlékezett.
Én meg – egyszerre könnyű és nehéz szívvel – rendeltem egy Szalon sört.
