Számos elméletem közült az egyik azt mondja, hogy az ember alapvetően jó. Oké, néha egészen nevetséges okok miatt eltüzeli milliónyi társát, esetleg kiirtja a szomszéd családot, mert valaki mondja neki, hogy ez viszi előre a világot, de ha békén hagyják, alapvetően egészen békés fajzat. És még azt is nagyon könnyen […]
Hiába csóváljátok a fejeteket, néha majdnem biztos vagyok benne, hogy az ember összességében mégiscsak jó irányba tart.
Két évvel ezelőtt kisebb depressziót (vagy legalábbis kellemetlen érzéseket) okozott Szombathelyen, amikor bezárt a belváros talán legrégebbi és legismertebb étterme, a Pannónia.
Miután délután kivéstem a fürdőszobafalat, méretre vágtam a 100-as fémcsövet, belehelyeztem az üregbe, majd ügyesen befalaztam, a kert fái felett dupla szivárvány jelent meg az égen. Mindezt együtt jó jelnek veszem.
Nem mondom, hogy nagy nap volt ez a mai, de azért egy paraszthajszállal mégiscsak különb az átlagnál. Az optimista napzárás oka, hogy az irodatömb férfimosdójában délután felfedeztem, hogy a papírtörölköző gusztustalan műanyag tartója helyett egy masszív, férfias, fémdobozba zárt, klasszikus meleglevegős kézszárító költözött. Kedvemre van, mivel mindig is komoly fenntartásaim […]
Mindig furcsállottam, amikor ilyen-olyan szombathelyi városi ünnepeken hivatali fejeseket, osztályvezető-helyetteseket, irodai dolgozókat tüntetnek abból az indokból, hogy jól, vagy inkább sok évig végezték a munkájukat. Minta a mindennapi, decens munkavégzés valami szokatlan és kirívó dolog lenne, amit mindenféle díjjal kell méltányolni. „Próbáljátok ki magatokat a versenyszektorban!” – morgom ilyenkor gonoszul […]
Egyre jobban megerősödöm abbéli gyanúmban, hogy egy aládúcolt, nyikorogva düledező birodalom provinciáján élek, ahonnan az anyagi és szellemi javakat – amíg tudja – elszívja a központ. Több mint két évtizedes újságírás után nagy illúzióim nincsenek a hatalom és a politika működéséről, a választópolgár szellemi horizontjáról. Közelről láttam, hogy gyorsul be […]
