Én egészen idáig – a Milota és A fényképész utókora után – meg voltam győződve arról, hogy Závada Pál bent van a kortárs magyar írók mondjuk TOP5-jében. De most egy kicsit elbizonytalanodtam. Az olvasók által sztárolt Jadviga párnája sem jött be igazán, de az attól még egy jó könyv, ami […]
Volt korábban egy korszakom, amikor megpróbáltam elhitetni magammal, hogy szeretem a kisipari módszerekkel előállított szűretlen sört. Mert az olyan jól hangzik. Minden évben lelkesen kirendeltem egy korsóval a Savaria Karneválon, hogy már első kortyot úgy kelljen leerőltetni a torkomon. Nem ízlett. Hogy aztán később megint elhitessem magammal, hogy én végső […]
Amikor jó pár évvel tetőzni látszott A da Vinci-kód-őrület, kötelességemnek éreztem, meg kíváncsi is voltam, hogy mi is ez.
Hogy 3 oldal után meglepetten megállapítsam, hogy nem tudom pontosan mi ez, de az irodalomtól meglehetősen távol áll. De azért kötelességtudóan végigolvastam.
Már akkor mondta néhány rajongó, hogy ne vonjak le elhamarkodott következtetéseket, Dan Brownnak sokkal jobb regényei is vannak, ilyen például az Angyalok és Démonok.
Amire most érkezett el az idő. És 20 oldal után szomorúan meg kell állapítsam, hogy ez sem irodalom. Nem az a baj, hogy ponyva, hanem hogy ponyvának sincs igazán jól megírva.
Szórakoztató meg minden, biztos végig fogom olvasni, talán még élvezem is, de ez a lényegen nem nagyon változtat.