Éves házi feladat
Úgy évente egyszer, lekapcsolt lámpa mellett meg kellene hallgatnom Cseh Tamás Frontátvonulás című lemezét – vontam le a következtetést tegnap este, miután így cselekedtem.
Zene
Iggy Pop 1970-ben
Hat éves voltam még csak, amikor Iggy Pop (és a Stooges) már így dalolt.
Aki nem zenerajongó, az inkább ne indítsa el.
Egyébként pont erre jó egy blog.
Nem írom meg, de ..
Akartam egy bejegyzést tenni az m1-en volt Cseh Tamás-estről, melyet ügyesen felvettem a videóra, és tegnap és ma este néztem vissza,
A színészek – néhány összejött pillanatot kivéve – nem voltak egy nagy számok, de az az 5 perc fekete-fehér Cseh Tamás … hát az … nézzétek meg …
Szóval akartam volna hosszabbat, rendeset írni, de aztán valami elkezdte nyomni a torkomat körkörösen befelé, mellesleg nem Cseh Tamás miatt, henem mert ilyen este volt; így maradt torzó ez a poszt.
51 perc Amy Winehouse, amikor még …
Valószínűleg nagyon sokan vannak, akik – velem együtt – soha nem látták élőben Amy Winehouse-t.
Nem az én stílusom, de ha belenéztek, belehallgattok az alábbi videóba, be kell ismerni, volt a csajban valami.
A BBC 2007-es élő felvétele azért érdekes, mert legjobb formájában mutatja be Amy Winehouse-t, amikor még nem lökték le a sínekről az etanolok és egyéb kemikáliák.
Ismét a fedélzeten
Néhány hónap kényszerű és önkéntes kihagyás után ismét koncerten voltam. Néhány hete még úgy gondoltam, hogy nem sok értelme ilyesmi macerát bevállalni, a szellemi éhséget egyszerűbb módon, az olvasólámpa alatt is lehet hatékonyan csillapítani.
De aztán meggyőztek, hogy menjünk le az Alterábára. Az elején kicsit húzódzkodtam, de aztán rábólintottam, és így utólag nem bántam meg.
A nemmegbánásom főleg a 30Y miatt van.
A magyarországi koncertektől többek között a sok fantáziátlan kezdő és az önmagukban savanyodott idősebbek miatt ment el a kedvem, de most kicsit megint megjött.
Remélem, lelkesedésem kitart egy darabig.
Akinek nem tetszik, tegye fel a kezét.
A nõk is tudnak szerelmes dalt írni?
Eddig azt hittem, hogy a szerelmes dalokban egyértelműen jobbak a férfiak. De ma délután elbizonytalanodtam.
A napi robot közben a háttérben a kedvenc webrádióm ment, erre bukkantam:
Az előadó neve Anna Ternheim. 32 éves, svéd.
Valami borsóztató a hölgy.
Ja igen: az összes Megasztár meg hasonló műsor szervezőinek pedig kötelező lenne a homlokára tetoválnia, hogy „kurvára nem érdekel a zene, és nem is értek hozzá”.
Csak eszembe jutott valamiért. Meg hogy az ember azért néha csak sajnálja, hogy éppen oda született, ahova.
Mostanában ilyesmit hallgatok
Az autó cd-lejátszója nem boldogul az mp3-mal, csak normál lemezeket lehet rajta hallgatni, annak minden előnyével és hátrányával.
Az utóbbi napokban – néhány hónap kihagyás után – ismét rákaptam a 30Y-ra, és újra, minden korábbinál jobban tudatosult bennem a kormány mögött, hogy Beck Zoltán szövegei mennyire költőiek és mennyire finom tapintású anyagból készültek.
Felteszek egy videót, aminek sok értelme persze nincs. Aki ismeri őket, annak nagy újdonság nem lesz, akinek meg nem ez a világa, az úgysem hallgattja végig.
Szerintetek mennyire érdeklõdik Singalong Paul a szombathelyi választások végeredménye iránt? 1
A mai nap ismét alaposan rácsodálkoztam, hogy az emberek mennyire ki tudnak bújni önmagukból, ha hatalomról, politikáról és hasonló dolgokról van szó. Kívülről nézve érdekes és megmosolyogtató állapot.
Ennél lényegesnek jelentősebb felfedezésem Singalong Paul.
A lény alakjában, hangjában, gesztusaiban ugyanis minden benne van, ami fontos. És hát a választásokat én nem érzem bele.
És ti?
Singalong Paulról annyit kell tudni, hogy civilben takarító és gondnok, a szívében viszont igazi énekes.
Balázs Pali a Szigeten 1
5, 4, 3, 2, 1 és …
-1, -2, -3, -4, -5 és ….
Részlet a sajtóanyagból:
“Egy semmihez sem hasonlítható fantasztikus érzés volt! Pályafutásom elmúlt 14 évében sokféle nagyszerű emléket, érzést köszönhetek a közönségemnek a fellépéseim kapcsán, de ilyet, mint amivel a szigetközönség ajándékozott meg, még soha sehol nem kaptam.”
Óra 1. Karcos történet
Múlt hét elején némi meglepetéssel vegyes bosszankodással konstatáltam a Kiskar utcai Smatch közelében, hogy a jobb kezem feje felől érkező, tized másodperc hosszú karéló hang azt jelentette, hogy a karórámmal lekoccoltam egy beton villanyoszlopot.
„Micsoda hülyeség, máskor nagyobb ívben kell kerülni az akadályokat” – konstatáltam, majd megpróbáltam letörölni az üvegről a rákenődött betonport. Ami nem ment, mivelhogy a betonpor nem betonpor volt, hanem karc. Karcórám lett, mondhatni.
Nehezen szokta a szemem az új dizájt, és még nehezebben fogja, ugyanis – már-már szinte hihetetlen – ma megint koccoltam vele, a változatosság kedvéért nem egy betonoszlopot, hanem egy vasajtó szélét.
„Mi a jó isten ez? Mit akar közölni velem az élet ezekkel az órajelzésekkel” – tűnődtem el vagy két másodperc erejéig, aztán ennyiben maradtam.
Az óra üvege tehát egyre karcosabb, és még az sem nyújt vigaszt, hogy nem az a tipikus csúcsmodell.
Amikor vettem, az eladó először egy 4 ezer forintos modellt mutatott, de felvilágosítottam, hogy ennyire komolyra azért nem gondoltam. Kicsit megrezdült az arca, de előbányászta ezt. Mellesleg másodpercre pontos évek óta.
Most már csak az a kérdés, mikor lesz a harmadik kocc.