Emlékeztek még arra az Ady-könyvre, amit anyutól kaptam, és amiből idézgettem itt olykor?

Talán azt is említettem, hogy a könyvet a sorozatos költözések során elvesztettem, vagy csak kölcsönadatam valakinek, aki nem hozta vissza.

Végső soron mindegy, lényeg, hogy már vagy egy éve nem találom.

Az egy dolog, hogy veszteség érte a családi könyvtárat, az meg egy másik, hogy Ady Endre meglepően jó újságíró volt, az éjszakai mámorban úszó költő igencsak fegyelmezett és gondolatilag összeszedett publicisztikákat írt napközben.

Tényleg öröm volt olvasni, már ameddig megvolt.

A múltkori Babits-poszt után álltam neki a lelkes könyvvadászatnak. A belvárosi üzletekben nem volt ilyesmi, az online nagyboltokban is csak bizonytalan minőségűeket találtam.

Láthatóan nem Ady Endre prózája pörgeti a könyvpiacot, ha azt még egyáltalán pörgeti valami.

Ellenben az Antikvarium.hu-t felleltem egy példányt Magyar Remekírók sorozatból, tudjátok, az a szép szürke vászonborítású, műagyag védőborítóval, 1987-ben jött ki a Szépirodalmi Könyvkiadónál. (Nem akarom mentegetni magam, de ami elveszett, az az ötvenes évek végének és a kommunista válogatásnak a gyümölcse volt.)

Szemezgettünk egymással néhány percig, majd gyorsan beszórtam a kosárba. Valami virtuális akciós kereket meg kellett pörgetnem, és az eredeti 1240 forintos ár 860-ra zsugorodott.

Gusztusos könyv. Mondjuk a lapok lehetnének vastagabbak, és akkor nem lennének kicsit áttetszőek az oldalak.

Büszke voltam magamra, mondván, ha szálloda- vagy az útépítési bizniszbe nem is folyok bele, és a médiapiacon som dobálódzom milliárdokkal és szerkesztőségekkel, de a használt könyvek vásárlásánál azért ott vagyok a topon. Szóval megy nekem ez a kalmárvilág, no.

A helyszíni átvételt választottam, merthogy volt egy szombathelyi is.

Néhány nap múlva meg is jött az elektronikus levél, hogy mehetek a vásárfiáért.

Mentem is íziben.

Valamiért azt gondoltam, hogy majd afféle csodabogárként néznek rám, mint Az Az Ember, Aki Antikvár Könyvet Rendelt Az Interneten.

Ezzel képest az kis üzlethelyiség tele volt csomagokkal, mint megtudtam, mind postán rendelt antikvár könyv, pont, mint az enyém.

Egészen meghatódtam.

Hogy van egy láthatatlan légió, ami nem vonul ki az utcára, nem üvölt kidagadt nyaki erekkel, nem lóbálja az ölkét az utcákon, nem akar uralkodni a mások felett, nem érdekli, hogyan lehet hazalopni az uniós pénzeket. Este talán a tévét sem kapcsolja be, hogy megnézze az ötvenedik zenei tehetségkutatót, és talán azt sem tudja, ki az a Palvin Barbi.

Mert mindez roppant unalmas és periférikus.

A hosszú téli estéken egyszerűen szeretne jókat olvasni.  Kicsit  táplálkozni és lebegni.

Talán nagyobb és erősebb ez a légió, mintsem maguk és mások gondolják?

Mert az a sok csomag ott … hát… az mégiscsak valóság volt.

Az Ady-könyvem egyégként kiváló állapotban van, több mint ezer oldalas, jegyzetekkel, névmagyarázatokkal, utószóval.

De jó lesz majd olvasni a hosszú téli estéken, jó eséllyel majd mesélek róla és belőle.

Egyébként a csomagban volt egy Radnóti-kötet is. Csak úgy grátisz. Megy nekem ez a kalmárvilág, no.

Ti meg olvassatok mindennap és mondjatok nemet a stadionokra!