Miközben csak Szombathelyen 400 millió (!) forintot költöttek a gyakorlatban szinte használhatatlan digitális táblákra, addig az iskolavécékbe már nem jut papír (tényleg). A múltkor egy iskolaigazgató egy privát beszélgetésben ecsetelte, hogy hogyan is működnek pénzügyileg, amióta a Klikhez kerültek. Borzongató volt hallgatni.

Nyilván amíg a nagy kirakatprojektekhez – fogalmazzunk úgy – számos érdek fűződik, addig az amúgy is kontraszelektált és egyre alkalmatlanabb tanárok mindig is nagyon bénák voltak az érdekképviselethez. Maximum morognak egy kicsit a tanáriban.

Legalább ennyire szimbolikus, hogy mit is tanítunk az iskolában.

Annak idején félretettem a gyermekek technikakönyvét, hogy majd kijegyzetelem őket ország-világ szórakoztatására. Sajnos időközben elkallódtak, így csak fejből emlékszem olyanra, hogy a lányom 13-14 éves korában a betonozás elméletét tanulta (portlandcement stb.), a fiamék pedig abból írtak dolgozatot, hogy a háztartásban található tárgyak milyen kategóriába tartoznak (mikrohullámú sütő = luxuscikk).

Valódi gyakorlatra már akkor sem jutott pénz, mert az mindig máshol bukkan fel.

Pedig milyen egyszerű lenne.

Tegnap vettük például kemény 8 ezer forintért az IKEA-ban ezt az állványt. Ha egy iskola vesz belőle tizet, az 80 ezer forint. (400 millióból 50 ezer darab jön ki.)

Na mármost: ha ezeket és ilyeneket, összerakják, szétszedik és megint összerakják a gyerekek, annak nagyjából annyi, sőt sokkal több értelme van, mint a jelenlegei 4 vagy 8 év technikatanulásának.

Csak hát ezt senki meri hivatalosan kimondani, meg hát egy 8 ezres IKEA-polc beszerzése nem buli senkinek. Maximum nekünk, hogy legyen a posztban egy kis pozitív töltet is.

Házi feladat mindenkinek:

Egy vidéki város stadiont épít magának. A stadion körülbelül 9,6 milliárd forintba kerül. Ugyanebben a városban nem jut vécépapír az iskolák vécéjébe. Egy guriga háromrétegű vécépapír 77 forint. Hány guriga vécépapírtekercset lehetne venni a stadion árából?