Szokásos szombat délelőtti bevásárlásomat végzem a Borostyánkő Sparjában.

Már a sorok közötti bóklászásnál találkozom a tinédzser társasággal.

A nyolc-tíz fős, fiú-lány vegyes csapat lelkesen válogatja a chips-eket, üdítőket, ásványvizeket, borokat, söröket, pálinkákat.

Sikerül is alapos mennyiséget beszórniuk mindenből a kocsikba.

A szomszédos pénztárnál állnak sorban, vidámságuk addig tart, ameddig a szigorú tekintetű pénztárosnő személyi igazolványt nem kér tőlük, mondván, nem biztos benne, hogy nagykorúak.

Ilyennel nem tudnak szolgálni.

„Most tegyünk vissza mindent?” – kérdezik.

„Csak az alkoholt, a többi rendben van” – jön a válasz.

A fiatalok a helyzethez képest fegyelmezetten veszik tudomásul a döntést, de azért egy-két mondat megjegyzést odaszúrnak.

„Én az állásommal játszom” – mondja csendesen a pénztárosnő.

„Na gyerekek, nem lesz este buli” – kommentálja a fejleményeket a sorban mögöttük álló, idősebb hölgy,

„Dehogynem lesz. Megoldjuk!” – mosolyogják morogva a fiatalok.

Én meg arra gondolok, hogy van-e értelme az ilyen törvénynek, volt-e bármilyen hatása ennek a 18 éves boltos szabályozásnak a fiatalkorúak alkoholfogyasztására, az elmúlt időszakban akadt-e olyan tini házibuli, ami azért maradt el, mert nem kaptak szeszt a boltban.

Vagy csak annyi az egész, hogy van egy újabb rendelet, ami jól hangzik ugyan elméletben, de a gyakorlatban betarthatatlan. Maximum néhány minimálbéres pénztáros hölgy elveszti miatta az állását.

Mint a 30 kilométeres sebességkorlátozások, a fel nem használt szilveszteri petárdák január 1-i visszavitele vagy akár az idióta nyelvvizsgarendszer, amit addig-addig szigorítottak, amíg idegennyelv tekintetében végképp leszakadtunk Európától.

Nagy rutinunk van benne, hogy a problémákat úgy oldjuk meg, hogy nem oldjuk meg, csak egy áljogszabály vastag szőnyege alá söpörjük, ami egyben kiváló hangtompító is.

És miközben a törvényhozók elégedetten hátradőlnek, mondván, megcselekedték, amit megkövetelt a haza, addig a helyzet az, hogy „Magyarországon a 16 évesek negyede napi rendszerességgel dohányzik, 60 százalékuk pedig életében legalább egyszer volt már részeg. Az előbbi arány Európában 17, az utóbbi 47 százalék.”

És valami azt súgja, a Spar-pénztárosnő magányos küzdelme nem lesz elég a megoldáshoz.