Amikor tegnap Clint Eastwood filmjének felfüggesztéséről olvastam, bevallom, azt hittem, orosz dezinformációs propagandáról van szó.
A hír ugyanis úgy szól, hogy a 2015-ös francia vonatos terrortámadás elkövetőjének ügyvédje sérelmezi, hogy a most mozikba kerülő „A párizsi vonat” rossz színben tünteti fel védencét, ezért a film forgalmazásának a felfüggesztését kéri, mondván, nem egy hollywoodi film, hanem a bíróság dolga lesz majd kimondani az ítéletet.
De a hír igaz. Tényleg ezt kéri a marokkói fickó ügyvédje.
A rossz hírbe keveredett férfi végül is semmi mást nem tett, mint egy rakás fegyverrel az oldalán tüzet nyitott az Amszterdam-Párizs-járat utasaira, néhányat megsebesített, mielőtt a turistaként éppen európai körúton járó egykori amerikai katonák ártalmatlanították. Őket később kitüntettek tettükért.
Ezt az eseményt filmesítette meg Clint Eastwood, úgy, hogy a főszereplők magukat játsszák – kivéve a rossz hírbe keveredett terroristát.
Remélhetően az európai mozik nem veszik le a műsorról a filmet, nem azért, mert nem hiszek a jogban és az igazságban, hanem éppen azért, mert szeretnék hinni bennük.
Hogy vannak olyan helyzetek, ahol a józan észnek felül kell írnia a politikai korrektséget, a nagy eszméket, sőt a paragrafusok csűrés-csavarását is.
Ha nem írja felül, akkor bizony majd felülírják az orosz hírgyárak és a tömeghisztéria.
Clint Eastwood amúgy igazi populista rendező, aki nagy igazságokat mond ki idegesítően lebutított és leegyszerűsített módon.
A tömegeknek szóló üzeneteinek megfogalmazásán – általában jogosan – morognak a kritikusok, de lássuk be, nem várhatjuk el mindenkitől, hogy Tarkovszkijt nézzen.
Ráadásul a kisemberek hősiességéről készült 2016-os Sully egész kerek film, nem is beszélve a bevándorlással foglalkozó Gran Torinóról, amelyet mindenkinek melegen ajánlok az óriásplakátok és a kormányzati agymosás helyett.
A párizsi vonat – ami elég gyengén áll egyelőre az IMDB-n – Magyarországon március 15-én kerül a mozikba.
Nem hinném, hogy nagy beszédtéma lesz: mi jobban szeretjük a kitalált történeteket.
Szólj hozzá!