Igen, jól gondoljátok: megint elvesztettem és megint meglett. Ha más mesélné, nem hinném el.

Talán akad közületek, aki még emlékszik a szemüvegem korábbi kalandjaira.

Ez az a szemüveg, amelyet New York és Washington között fent felejtettem a távolsági buszon, majd egy évre rá ezt kergette Budapesten a fél BKV.

Mindkétszer meglett.

Amikor a budapesti sztorit meséltem, valamelyikőtök megjósolta – tekintettel a helyszínek sorrendjében fellelhető trendekre -, hogy legközelebb Szombathely lesz az események színtere.

Lett is ma reggel.

Arra még határozottam emlékeztem, hogy a Sparban még velem volt, egyrészt mert rá tudtam csodálkozni a banán árára, másrészt el tudtam olvasni a Ripostnak nevezett politikai bulvármoslék vezető hírének címét, mely szerint a gonosz multik a magyar embereknek drágábban adják a vécépapírt. (Erről talán majd később.)

De mire hazaértem, hogy zakót és táskát váltsak, hiába volt minden igyekezetem és kétségbeesésem, már nem volt meg a fekete tok és a tartozéka.

Riadt szemekkel pattantam vissza a biciklire, hajtottam a Borostyánkő Sparjához, ahol reményeim hamar lelombozódtak.

Sem a pénztáros néninél, sem a pakolópulton nem volt semmi. Egyedül ismerőseimet találtam ott, akiknek zavaros történetbe kezdtem arról, mit is kergetek oly vadul a boltban.

De kevés jó tulajdonságaim egyike, hogy nem szoktam könnyen feladni.

Elindultam a Wesselényi utcán, lassan figyelmesen, benézve a parkoló autók alá is, hátha biciklizés közben kiesett a kabátzsebemből.

A fotó annyiban csalós, hogy az eset után készült, ekkor a tokból már kiszedtem a szemüveget. Másrészt szerintem ennél veszélyesebb helyen volt, egy jó fél méterrel beljebb az út közepe felé.

És a Wesselényi és a Kisfaludy utca kereszteződésébe érve megdobbant a szívem.

Ott feküdt a tok, ha nem is a közepén, de még bőven a forgalom sűrűjében.

„Percenként kb. 20 autó megy erre, kizárt dolog, hogy nem lapították össze” – gondoltam, majd két autó között odafutottam és kimentettem szegényt a partvonalra.

Ahol meglepetten konstatáltam, hogy a szemüvegnek semmi baja nincs.

Varázsszemüveg ez a javából.

Kb. két óra múlva, hazafelé tartva elkanyarodtam megint a kereszteződésig, a lankadtabb forgalmat kihasználva kitettem a tokot pár másodpercre az útra, nagyjából a korábbi helyére, hogy illusztrálni tudjam az élményt.

A következő epizódnak elvileg itthon kell majd játszódnia.