Kelet-Európában nem dobjuk ki a kacatokat. „Hátha jó lesz még valamire” – dönnyögjük, de a lelkünk mélyén nagyon jól tudjuk, hogy hazudunk magunknak.

Ha Körmend felől jövünk Szombathelyre, akkor a 86-os szélén Gyurcsány Ferenc óriásplakátja fogad minket.

Magyarország kommunizmus utáni történetének minden bizonnyal legsikertelenebb miniszterelnöke a maga határozott stílusában azt közli, hogy „visszavesszük a fideszes bűnözők vagyonát”.

Érdekes kísérlet lenne kiállni egy traffipaxszal, és mérni, hogy hány autó is lassít eme választási ígéret miatt, de meg merem kockáztatni, hogy kevesen vannak.

A többség – velem egyetemben – csak felhúzza a vállát, és legyint: ugyan már, errefelé nem eszik olyan forrón a kását, az elmúlt három évtizedben jöhetett itt bármilyen színű és szagú kormány, a főkolomposok mindig megúszták. Sőt az alkolomposok is. Miért pont most változna? Nem is bosszantó, inkább unalmas.

Érdekesebb kérdés, hogy mi a csudát keres Gyurcsány Ferenc egy óriásplakáton 2018-ban.

Én a dicstelen 2006-as évben azt hittem, hogy a fickó – akinek nem kis része van a jelenlegi hatalom kibontakoztatásában – visszavonul és végre elkezdi élvezni a Mészáros Lőrinchez hasonló vállalkozói tehetséggel szerzett óriásvagyonát. Mondjuk jet-ski kölcsönzőt nyit Máltán, strandlabdázik a helyiekkel, este bort kortyol egy teraszon és felkéri egy táncra Dobrev Klárát.

Ehelyett még mindig itt eszi a fene, és aktívan besegít a Fidesznek begyűjteni a kétharmadot. Nem azt mondom, hogy a DK -t is a kormány finanszírozza – az MSZP egy részét szerintem igen -, de az ellenségkép fenntartásához igen jól jön ez az izgága, komolyan vehetetlen csávó, aki kihasználja, hogy a világnak ezen a fertályán valamiért ragaszkodunk a lejárt szavatosságú dolgokhoz.

A régi, rossz biciklit betoljuk a sufniba, odatámasztjuk a húsz éve lehordott Domus-dohányzóasztal és a Videoton tévé mellé. Hátha jó lesz még valamire – hazudjuk magunknak.

Így aztán Gyurcsány Ferenc mellett velünk él annyi más kacat is, Torgyán József, Kádár János, Acél Gyuri bácsi, Rákosi Mátyás, Horthy Miklós és sokan mások, akiken nem tudunk túllépni; merthogy magunkon sem tudunk túllépni.

És bizony bármi történik április 8-án, velünk fog élni még sokáig Orbán Viktor, Habony Árpád, Andy Vajna és a többi mai kacat. A 21. század magyar történetének legprimitívebb és legszégyentelibb politikai propaganda-kampánya beissza magát öregbe és gyerekbe, bőrbe és a tudatalattiba, és kísérteni fog még sokáig.

Ja, igen: a 86-os óriásplakátja egyébként azt is üzeni, hogy „Gyurcsánnyal megcsináljuk”.

Hát az én emlékeim szerint Gyurcsánnyal egyszer már megcsináltuk.

Olyan sokszor olyan sok figurával megcsináltuk itt már.

Mondom, kacat kacat hátán.