Nem hiszem, hogy az én Ady-idézeteimet hiányoljátok most leginkább a világból, de bevallom, nem igazán érdekel, hogy ketten vagy húszezren olvassátok majd ezeket. Én ideteszem őket szép sorban, kissé megnyugtat az a tudat, hogy legalább ennyit megtettem.

Ahogy korábban írtam, folyamatosan olvasom Ady Endre publicisztikai írásait. Van belőlük vagy ezer oldal, a nagyját már letudtam, ki is jegyzeteltem.

Már korábban is másoltam ide részleteket, de most rendszeresen és következetesen ellátlak benneteket Ady Endre gondolataival, amelyek félelmetesen időszerűek, egyben rácsodálkozhatunk, hogy micsoda párját ritkító virtuóz volt publicisztikában és gondolatiságban.

Éppen ideje enne egyébként a költő Ady Endre mellett reflektorfénybe helyezni a prózaíró Adyt is.

A kigyűjtött idézeteket először megcsócsálom még egyszer, és amelyeket még második olvasásra is érdekesnek találom, azokat kronológia sorrendben szép lassan adagolom majd itt a blogon.

Az alábbiakat 21 éves korában vetette papírra, öccsének írt levélben.

“A tudás az élet átka, s a gondolkozás a tudás alapja.

Ezek a gondolkozó emberek pedig a legszerencsétlenebb páriák.

Küzdenek egy óriás tömeggel, ennek saját, kényelmes formái ellen, melyek millió ember életét irányítják.

Fogalmaik raktárában egy megőrjítő jelszó háborog: igazság; tetteikben egy őrült cél küzdelme dominál: magokhoz hasonlóvá tenni a világot.

A lét „igazsága” természetesen úgy hozza magával, hogy ezek a beteg Don Quijote-ok a leggyámoltalanabb, legenerváltabb emberek. A természet ős fegyverei összetörik őket, csak valami láz át-átömlő ereje táplálja az örök izgalomban égő idegeket, melyektől létük: gondolkozásuk függ.

Nagy céljuk elérésére olyan hitvány eszközeik vannak. És ezek az eszközök sem hathatnak a legyőzendő tömegre, mert nem pozitívek.

Milyen eszközök! Szép, nemes, jó, művészi, megható – ilyen jelzőkkel díszítik fel őket, pedig a tömeg szerint ezek is csak olyan utópiák, mint maga az igazság.

Mit csinál a tömeg? Születik, eszik, iszik, játszik, párosul, képzelődik és meghal.

S a Don Quijote-ok? Küzdenek, eszmetűzben égnek, teremtenek és – meghalnak éhen…”

Dies Doloris (Debreczen 1898. december 24.)