Így estefelé már nagyon ragoznám ezt a kérdést, meg hát korábban már néhányszor okoskodtam itt Ady Endréről.

Talán csak annyit, hogy a „zsidó” természetesen szabadon felcserélhető:  idő, hely és gyomor kérdése.

A végét meg tudjuk.

“Gyönyörű dolog, de tudtuk előre. Ahol minden fölfordul, ahol berobognak az utolsó stációra, ott ütik a zsidót. Ütik? Koncolják, mint most teszik Oroszországban, Franciaországtól keletre így van ez már régen. Néha még Franciaországban is. Mi lenne, ha zsidók nem lennének? Ha a társadalmi igazságtalanság meg-meggyűl, ha az emberek már nem tudnak bűnbakokra bukkanni, holott kellenek a bűnbakok, mert az Égben nem hiszünk, mit csinálnánk zsidók nélkül? Heine arról ír, hogy Buddhabálványokként tisztelnők a zsidókat, egész kultúránk mestereit, Názáreti Jézus népét, – ha kevesen és kihalóban volnának. Mi tovább megyünk, mint Heine. Nekünk sok zsidó kell. Hadd üthessük őket, mikor a Sors reánk paskol, mikor Eget és Földet vádolunk, mikor kitör belőlünk a rejtőzködő bestia. Sok zsidó kell. Hadd lakoljanak azért, mert nem lehet egészen boldog seholsem az ember. Ezért csak meg kell lakoltatni valakiket?”

Budapesti Napló,1905. november 4.