Az alábbi írás öt évvel ezelőtt keletkezett. Most már bizonyára mást figyelnénk  és másként írnánk meg. Ugyanakkor a lényeg nem változott, egyben megmagyarázza, hogy miért s hogyan indult el ez a sorozat, amely később népszerű lett.

Az eredeti 2012-es bejegyzés:

Még mielőtt  a lényegre térnénk, röviden és őszintén összefoglalnánk a mozgatórugókat.

Én egyre inkább nem iszom szeszes alkoholt, ha igen, akkor leginkább bort, a sör csak afféle nyári hobbi, aminek legjobb szabadtéren, napsütésben és társaságban hódolni.

A sör iránt való visszafogott lelkesedésemnek egyik oka talán az, hogy egy napon bevallottam magamnak: a borokkal ellentétben, minden sörnek szinte ugyanaz az íze.

Ugyanakkor motoszkált bennem a kisördög: lehet, csak én vagyok felületes, valójában a sörök világa egy pompázatos, tarka kert, csak közelebb kell hajolni a virágokhoz.

Pároztatás

Innen jött az ötlet, hogy nézzük meg figyelmesebben a magyar piacon kapható söröket. Először úgy gondoltuk, hogy egyszerre 5-6 féle sört kóstolunk, de aztán praktikus okokból úgy döntöttünk, párbaj formájában hozzuk tető alá a teszteket.

Bár előtte néhány professzionális sörkóstolási tippet átfutottunk, végül úgy döntöttünk, nem imitáljuk, hogy értünk hozzá, maradunk az amatőr szinten, csak annak egy figyelmesebb változatánál.

A két sört külön poharakba öntöttük, aztán egymás után – kontrasztokat keresve – nézegettük, szagolgattuk, kortyolgattuk őket.

Az eredmény

Az első teszt egyelőre beigazolta a bennünk élő korábbi sztereotípiákat. A két jól ismert márka, a Drehet Classic és a Gösser Special – számunkra legalábbis – gyakorlatilag ugyanolyannak bizonyult.

A két világos sör nemcsak a mi tudatunkban, de már a Spar polcain is egymás mellett volt.

Igaz, az áruk – és később ennek jelentősége lesz – nem pont ugyanaz. Egy üveg Dreher (5,2 % alkoholtartalom) 179, míg a Gösser (5,1 %) 199 forint.

Mikor pohárba önjük őket, a szín és az illat alapján nem tudjuk megkülönböztetni őket. Sörszaguk és szép világos sörszínűk van.

A profi sörkóstolók valószínűleg felsikoltanak ezt olvasva, de mi az első kortyok után sem érzünk semmi különbséget.

Klasszikus, meglepetés nélküli söríz. Mivel mindenáron különbséget keresünk, mi sem tudjuk, hogy ráfogjuk-e, vagy valóban így van, mindenesetre kimondjuk: a Gösser egy hangyafaroknyival fanyarabb, karakteresebb.

A párbaj nyertesének viszont a Drehert hozzuk ki: úgy döntünk, a húszforintos árkülönbséget nem hidalja át az a kis ízbeli pozitívum.

Ön mit mond?