Néhány hónappal azelőtt jártam erre, akkor szerintem még nem volt dobra verve, de lehet, már régóta hirdetik, csak én nem tudtam róla, mert ki figyel oda minden apróságra.

Arra viszont határozottam emlékszem, hogy életemben először Kőszegnél hagytam el az országot, hogy fejest ugorjak a haldokló nyugat fogyasztói társadalmába.

Emlékszem a hajnalra, a szorongásomra, az álmos határőrökre és persze az épületre, ami – a rajta levő tábla tanulsága szerint – most eladó.

Abból a szempontból érthető, hogy a határátkelő mára leginkább egy kísértetkastélyra hasonlít, amely megannyi ideutazó számára az első benyomás az országról.

Míg a kormány forint súlyos milliárdokat költ országimázsra, addig az elhagyatott kőszegi határátkelő egész mással szembesíti az itt belépő üzletembereket vagy szerencsétlen turistákat. „Ha egy ilyen kis feladatot nem tud megoldani az állam, mi lehet a nagyobb és fontosabb ügyekkel” – gondolhatják a rosszakaróink.

Most viszont eladó, így magántulajdonba kerülhet az épület.

Fodrászat nyílik vajon benne, esetleg fogorvos?

Vagy spekulatív szándékkal megveszi valaki, és arra játszik, hogyha kilépünk az EU-ból, jó pénzért vissza lehet adni az államnak?

A tábla szerint online lehet licitálni a komplexumra, van webcím is, csak hát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Elektronikus Aukciós Rendszerében nem találtam meg. Egykedvűen vettem tudomásul a tényt.