Az a baj, hogy a Savaria Hotel sajnos sokkal több mint egy épület: szimbólum, barátaim, szimbólum.

„Jaj, kedveském, nem tudja, hogy hova járnak a fiatalok mostanában szórakozni? Szegényeknek nincs egy rendes hely” – mondja az idős néni kedden késő délután, miközben a fotókat készítem az ismét omlásnak indult szombathelyi nagyszállóról.

A néni elegánsan öltözött, csakúgy, mint a hasonló korú barátnője.

„Tudja, mikor fiatalok voltunk, minden héten ide jártunk szórakozni” – teszi hozzá, majd mindketten hosszan, mélázva szemlélik a láthatóan pusztulásra ítélt épületet. Isten tudja, miféle emlékek kavarognak a fejükben.

Az idős hölgyek érzelmei érthetők.

A Savaria Hotel múltja és jelene jócskán túlmutat önmagán.

Míg egykor a polgári életformának, a város virágzásának volt a szimbóluma, ma a zavaros üzleti érdekek, a politikai tehetetlenség és érdektelenség kivetülése.

Jelenleg 560 millió forintért árulják az épületet, ami lehet, hogy tényleg irreálisan sok pénz, arról nem is beszélve, hogy még mennyit kellene költeni rá, ha valamire is használni akarják, no de csak akarat kérdése.

Gondoljatok bele: az új Haladás-stadion ennek az összegnek kb. a harmincszorosába (!) kerül.

Igaz, a stadion is szimbólum.

Elég gyakran járok erre, hogy rendszeres tanúja legyek, amint a városba látogató vendégek zavarban vannak a téren, nem értik, hogyan lehetséges, hogy a szombathelyi belváros egyik legszebb és legkarakteresebb épülete az ebek harmincadjára jutott.

Én meg azt nem értem, hogy ezek a kis szalagok és a ráaggatott magyar nyelvű fecnik mennyire védenek a falakról leváló vakolatdarabok ellen.